Az emberi kéz egyik nagy alkotása a kínai nagy fal. Most alakul a civilizáció legnagyobb alkotása, amely túlszárnyalja még a nagy falat is. A BRI, Belt and Road Initiation, magyarul: Egy övezet, egy út, népszerűen az új selyemút. Az emberiség legnagyobb vállalkozása: utak, vasutak és kikötők rendszere, amely egybefogja az emberiséget, az országokat. Ez most azzal került reflektorfénybe, hogy e hatalmas mű megalkotója, a Kínai Népköztárság most, október elsején ünnepli létrejöttének 70-ik évfordulóját, hogy emlékeztessen rá, hogyan jutottak el idáig.
Mert sok mindennek kellett lejátszódnia, amíg Kína eljutott idáig. Legelőször is meg kellett nyerni azt a forradalmat, amely a népköztársaságot létrehozta. Ennek folyamata szintén újdonság az emberiség történelmében. Az addigi forradalmak – polgáriak és szocialisták egyaránt – a városokban zajlottak le, városokhoz kötődtek. A kínai volt az első, amelyben a paraszti tömegek mozdultak meg, hogy a japán megszállással és a polgári rendszerrel szemben aratott győzelemmel megalakítsák a népköztársaságot.
Eddigi hetvenéves fejlődésének, fordulatokban gazdag történelme szakaszokból tevődik össze. A forradalom győzelme után először jött a „nagy ugrás” szakasza, amely abból állt, hogy a rendszer azt képzelte, egyszerűen utolérheti a fejlett országokat, olyan ma már nevetségesnek tűnő vállalkozásokkal, mint az, hogy az utcasarkon öntötték a vasat.
Amikor ez a vállalkozás kudarcba fulladt, jött a „kulturális forradalom”, amelynek lényege: ha már nem tudunk egy marék rizsnél többet adni, akkor érjük el, hogy a tömegek lelkesedjenek, hogy elfeledkezzenek a keserű igazságról, csak egy marék rizs jut. (Ez a történelem első paradoxona, amely Kínához fűződik: világszerte alakultak maoista csoportok, hogy azok tanulmányozásával megérthessük, honnan jön ma az elégedetlenség feltörő hulláma).
Mindezek megalkotójának, Mao Ce-tungnak a halála tette lehetővé, hogy felülkerekedjen az új irányzat, amelyet megalkotója, Teng Hsziao-ping úgy jellemzett, hogy „mindegy milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret”. Mindegy hogy a rendszer kommunista vagy nem, fő az, hogy képes legyen gazdasági teljesítményre. És ezzel Kína képessé vált egy nagy civilizációs vívmányra: a világ második gazdasági hatalmává vált.
Mégpedig úgy, hogy gazdasági teljesítménye épp akkor mutatott csodát, amikor a világgazdaság súlyos válságban volt. Az 2009-ben 4984 milliárd dollár nemzeti jövedelme, 2010-ben 5879, majd 2011-ben 7301.1 milliárd dollárra nőtt. (És a csoda beteljesedése: 2017-ben már 28 720 milliárd lett). És nem egyszerűen nőtt a gazdaság, hanem végrehajtották a történelem nagy csodáját: több mint 800 millió embert kiemeltek a szegénységből. (A fejenkénti jövedelem a 2009 évi 3677 dollárról 2017-ig 16 700 dollárra nőtt, nagyobb, mint Szerbiáé). Ezt kísérte a műszaki fejlődés is, aminek beszédes bizonyítéka, hogy Kínában van a világ legnagyobb rádióteleszkópja, valamint azt tervezik, hogy 2025-ben embereket küldenek a Holdra, és egy embereket szállító űrhajójuk megkerüli a Marsot.
Ez a Kína akarja végrehajtani az emberi civilizáció legnagyobb vállalkozását, „megépíteni” a már említett új selyemutat. Ennek nagyságát azzal érzékelhetjük, ha elmondjuk, hogy létrejön az utak, vasutak és kikötők olyan rendszere, amely Kínát egyformán összeköti Skandináviával és Ázsia legtávolabbi csücskével. Összesen 68 országot gazdasági egységbe fog össze, olyan országokat, amelyek együttesen az emberiség kétharmadát jelentik.
A vállalkozásra eddig 200 milliárd dollárt költöttek. Többek között 68 milliárdot a Kínát Pakisztánnal összekötő autóútra. Ennek a nagy vállalkozásnak a része a Belgrád–Budapest közötti gyorsvasút is, amely a két főváros közti távolságot az eddig átlag 30 kilométeres óránkénti sebességgel megtevő vonat helyett akár 160 kilométeres sebességgel haladó vonat teszi meg. A Belgrád és Ópázova közti 34.5 kilométeres szakaszon az építkezés 2017 decemberében kezdődött meg és 2021-ben fejezik be. Az Ópázova–Újvidék közti 40.4 kilométeres szakaszon tavaly áprilisban szintén megkezdődtek, és 2021-ben fejeződnek be a munkálatok. Az Újvidék–Szabadka közti 108.2 kilométeres szakaszon az idén márciusban kellett volna megkezdeni a munkálatokat, de azok késnek.
Ez a Kína, amely ilyen hatalmas történelmi és civilizációs vívmány megépítésére vállalkozott ezekben a hónapokban, vámháborúba keveredett az Egyesült Államokkal. Ezzel külön kell foglalkozni és már foglalkoztunk is. (Külön kellene foglalkozni a kérdés két vonatkozásával is. Az egyik: hogyan lett a kommunista Kína a globalizálódás védnöke, és hogyan jelentkeznek azok az irányzatok, amelyek függetlenségüket féltik ettől a vállalkozástól). Most csak annyit mondunk el, amennyi az ünneplő ország mai helyzetének érzékeltetéséhez szükséges.
A vámháború azzal kezdődött, hogy Donald Trump amerikai elnök vámot vetett ki az alumínium- és acéltermékekre. Amikor Peking az amerikai termékek megvámolásával válaszolt, Trump 25 százalékos vámot vetett ki 250 millió dollárnyi értékű kínai árura, mire Kína újabb pótvámokkal válaszolt. Ennek soha sem lenne vége, de mindkét fél rádöbbent, hogy magának okoz kárt. Kína már felfüggesztette a vámokat olyan amerikai termékeknél, amelyekre szüksége van. Trump pedig megijedt, hogy a Kínában dolgozó amerikai cégeket és az amerikai vásárlókat is sújtja. Ráadásul kárt okoz azoknak az amerikai gazdasági ágaknak is, amelyeknek többlete van Kínával.
