Csütörtökön este a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban a Szabadságharc, avagy Arany és Petőfi barátságának a két éve című előadás ősbemutatóját láthatta a közönség, Kálló Béla színművész és Tóth Péter Lóránt versmondó előadásában. A darab szerzője Brestyá
Kálló Béla, mint Arany és Tóth Péter Lóránt, mint Petőfi
nszki Boros Rozália. A nézőket lenyűgözte az előadás, vastapssal és ujjongással jutalmazták.
Ahogyan azt az előadóktól hallhattuk, az ősbemutató előtti napokban három nyílt főpróbát tartottak, Hajdújáráson, Kispiacon és Bajmokon, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében pedig vajdasági turnéra indulnak, amely főleg a szórványtelepüléseket célozza meg. Még ebben a hónapban nyolc előadással Nyugat-Bácskában játszanak, őszre pedig folytatódik a turné, amely során Dél-Bánátban és Szerémségben is vendégjátékokat tartanának. December végéig a turnénak több mint harminc állomása lesz, de szívesen játszanák az előadást Magyarországon, a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Baranyában is. Kálló Bélát az előadás létrejöttéről és Tóth Péter Lóránttal való együttműködéséről kérdeztük:
– Ez a barátság megközelítőleg két évre nyúlik vissza, amikor Hajvert Ákossal Radnóti-estet mutattak be. Megnéztem az előadásukat és felfigyeltem Tóth Péter Lórántra. Utána beszélgettünk és mondta, hogy szeretne készíteni egy monodrámát, amelyhez rendezőt keres. Felkért arra, hogy készítsük el A nagyidai cigányokat. Ekkor kezdődött a közös munka, ő lejárt Szabadkára, én pedig rendeztem, nem az egészet, csak az első éneket. Előfordulhat, hogy lesz folytatása is. Mindenesetre barátság alakult ki közöttünk és elkezdtünk gondolkodni azon, hogy készítsünk egy közös projektumot. Eszembe jutott, hogy foglalkozhatnánk az 1848/49-es Szabadságharc témájával a 170 éves apropó alkalmából. Legtöbb esetben Aranyt és Petőfit a költészetükön keresztül közelítik meg, engem viszont az emberi vonások, a sorsok érdekeltek. Ehhez elég forrásanyag is a rendelkezésünkre állt, nem csupán az ő levelezéseik, hanem akár Szendrey Júlia életén keresztül is bepillantást nyerhettünk a történésekbe. Először nem volt kiindulópontunk, de mivel Arany és Petőfi pont akkor mélyítette el a barátságát, így arra gondoltunk, hogy rajtuk keresztül vizsgáljuk meg az eseményeket. A darabot Brestyánszki Boros Rozália írta, ha nagyon szeretnénk meghatározni, akkor ez egy dokumentarista dráma, de mi inkább a finomabban hangzó, színpadi játékként tüntettük fel. A szöveg talán kilencven százaléka korhű, így lett megírva és egyáltalán nem volt egyszerű, akárcsak megtanulni sem. Számomra izgalmat jelentett, hogy úgy tegyem magamévá, mintha a saját gondolataim lennének. Ez tehát ősbemutató volt, mivel ez egy friss mű. Szerintem nagy szükség van ilyen jellegű vállalkozásokra. Nemcsak azért, mert így hozzájárulunk a kortárs drámairodalomhoz, hanem a nézőknek is újdonságot kínálhatunk. A próbák egy részét Kelebián a Márton Áron Közösségi Házban tartottuk és ezért nagyon hálásak vagyunk Paskó Csaba atyának. Nagyon inspiráló, nyugodt közegben lehettünk, máskor is ott szeretnék próbálni. Ezek után három nyílt főpróbát tartottunk, szükségünk volt közönségvéleményre, mielőtt megtartjuk az ősbemutatót – fejtette ki Kálló Béla.
Tóth Péter Lóránt versmondó számára újdonságot jelentett a színházi munka:
– Mindig is versmondással foglalkoztam, számtalan pódiumműsorban vettem részt, de színházi munkába még nem kóstoltam bele. Nagy élmény volt számomra. Kihívást jelentett úgymond hétköznapi beszédként átadni ezt a szövegeket, mert akkor tudok igazán játszani a mondatokkal, ha azok annyira belém ívódnak, hogy álmomból felriadva is kívülről fújom. Mivel a szöveg javarészt korhű, nem volt egyszerű annyira magamévá tennem, hogy természetesen, belőlem jöjjön. Kunszentmiklóson lakom, így a próbákra vonattal jártam Szabadkára, de olyan is előfordult, hogy Bélával skype-on keresztül gyakoroltunk. Például, amikor Kolozsváron voltam és akadt egy kis szabadidőm, akkor beültem egy restibe, bekapcsoltam a kamerát, az emberek pedig jöttek-mentek és csodálkozva figyelték mit csinálok. Sok munkánk van benne, és nagy köszönet Paskó Csaba atyának, amiért csendet és igazi alkotói magányt biztosított a számunkra. Ez rengeteget segített nekünk. Hamarosan, 28-án ismét fellépek a VM4K-ban, ezúttal versmondóként Hajvert Ákos barátommal és Török Noémi népdalénekessel, Az örökség című előadással, amelybe Arany János verseit, balladáit fűztük egy csokorba – tudtuk meg Tóth Péter Lóránttól.
