Kovács Jolánka muzslyai író, műfordító, könyvszerkesztő, közösség- és irodalomszervező a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díját vehette át. Az elismeréssel minden évben a magyar közösségek összefogásáért, a nemzeti összetartozás erősítéséért, kulturális identitásunk gazdagodásáért, a nemzettudat fejlesztéséért végzett tevékenységet és teljesítményt ismeri el az alapító,
– Kovács Jolánka életútja sohasem volt könnyű. Saját elszántsága, kitartása, lelkesedése és mélységes hite egy különös életútra terelte. Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként szerzett oklevelet. Az irodalomszervezés, az irodalmi körökben való részvétel, az olvasásnépszerűsítés, az ifjúsággal való együttműködés az, amelynek elkötelezte magát. A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola könyvtárosaként ő a kapocs, aki a tanítók és tanárok mellett közel hozta a gyermekek számára a könyvek tartalmának kincseit. Megteremtette a meghitt környezetet és a kapcsolatot is a nebulókkal, akik a kötetlen beszélgetéseik által észrevétlenül megnyíltak az írott szó varázsa felé, úgyhogy nemcsak a kötelező házi olvasmányt kérték, hanem a véleményét is más művekkel kapcsolatban, és szívesen vettek részt a különböző rangú szavalóversenyeken, amelyre Kovács Jolánka készítette fel őket. Mindezekkel együtt a helyi tehetséges fiatalok kibontakozását is segíti, kíséri, egyengeti útjukat, kapukat nyit meg előttük, hogy ne csak ígéretes alkotók maradjanak, hanem kiteljesedett írók, költők, akik büszkék szülőfalujukra –méltatta Kovács Jolánkát Gyermán-Tóth Márta, a Nagybecskereki Gimnázium nyugalmazott angoltanára, műfordító.
Kovács Jolánka véleménye szerint azok, akik itt Vajdaságban, vagy bárhol máshol kulturális tevékenységgel foglalkoznak, azok nem a díjért teszik.
– Díjat kapni jó érzés, mivel egy elismerés, de sosem ezért csináltam azt, amit csinálok. Ugyanakkor, ha megérkezik egy díj, az jól esik. Nem is tudtam, hogy felterjesztettek erre a díjra. Amikor kiderült, hogy többen is jelöltek, az külön jól esett. Talán motiváció ez, hogy tovább tegyen a dolgom – mondta a díjazott, akinek irodalomszervezői munkássága a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpadhoz való csatlakozásától datálódik. A színpadot N. Czirok Ferenc álmodta meg, Jolánka pedig hű harcostársként és barátként hol az egyesületi titkári, hol az elnöki posztot töltötte be, s ha kellett, művészeti vezetőként segítette az irodalmi estek szervezését, a pályázatok megírását és elszámolását.
Fotó: Gergely Árpád
– A Színpad 1992-ben alakult meg, én pedig egy évvel később csatlakoztam hozzájuk. Az alapító személyének nagyon sokat köszönhetek, mert rögtön bedobott a mélyvízbe. Rám osztotta szervezési folyamatokat, így azonnal irodalmi esteket kellett szerveznem. Ez rengeteg munkával járt, de vitt előre a lendületem. Örömmel gondolok vissza arra az időszakra, mert akkor még havonta voltak műsoraink, sőt volt amikor kettő is. Irodalmi esteket, képzőművészeti kiállításokat, film- és zeneseteket tartottunk, amelyek sikeresek voltak. Ezek az események új színt vittek Muzslya kulturális életébe. A Színpad a mai napig működik, igaz, hogy megfogyatkoztunk, de ez a kis csapat nagyon összetartó és mindenki örömmel teszi a dolgát. Nekem pedig az évek alatt a kulturális tevékenység az életem részévé vált – mesélte Kovács Jolánka, aki újságíróként is sokat tett a közösségért, így 1994 és 1998 között a Hét Nap mellékleteként megjelenő Bánáti Újság, 1998 és 2002 között a Családi Kör munkatársaként.
– Közben megalakult a Sikoly című irodalmi és művészeti folyóirat, amelynek lektora és szerkesztőségének tagja voltam 2004 és 2016 között. Ebben az időszakban készítettem a Zeppelin Rádió Körtemuzsika című gyermekműsorát is, amelyet a falu apraja-nagyja nagy szeretettel hallgatott. A gyerekek nagyon szerettek fellépni a műsorokban. Én megírtam a szöveget, a gyerekek pedig vezették a műsort. Nagyon sok témát feldolgoztunk, jó érzés volt a gyerekeket is bevonni ezekbe a folyamatokba. Emellett a közösségnek is erőt adott ahhoz, hogy a szórvány ne szóródjon el – tette hozzá.
Kovács Jolánka író, műfordító, könyvszerkesztő tevékenysége is kiemelkedő.
– Gimnazista koromban kezdtem novellákat írni, de aztán ez abbamaradt. Negyvenkilenc évesen kezdtem el újra írni. Az első néhány évben nagyon sokat alkottam, folyamatosan írtam, amikből könyvek is születtek. Utána meséket kezdtem írni, eddig négy mesekötetem jelent meg. Fordítottam is előbb szerbről magyarra, majd magyarról szerb nyelvre, és műfordítással is foglalkozom. Igyekszem a magyarországi és itteni szerb költők és írók között hidakat építeni, valamint folyamatosan ápolom is ezeket a kapcsolatokat. Három tankönyvet írtam azoknak a gyerekeknek, akik szerb anyanyelvűek és a magyart tanulnak az iskolában. Ez óriási kihívás volt, mert óriási felelősséggel jár. Az első dolog, hogy amit leírunk, az pontosan meg kell, hogy állja a helyét, emellett pedig rengeteg ötletre van szükség, hogy a gyerek örömmel forgassa – magyarázta.
– Nagyjából három hét múlva megyek nyugdíjba, de ez nem azt jelenti, hogy pihenni fogok. Nekem a munka a pihenés. Akkor érzem magam jól, és akkor kapok új lendületet ha csinálok valamit. Most épp drámát fordítok, amit még nem csináltam. Ez külön kihívás. Most próbálkozom először próbálkozom drámafordítással. Biljana Srbljanović drámaíró egyik művéből fordítok részletet egy magyarországi pályázatra. Érdekes belelátni ebbe a világba is. Jelenleg Sisakos Fanni Mély cseppek című kötetének a bemutatójára készülünk itt Muzslyán. Egy nagyon szép estére számítunk, ahova reméljük, hogy minél többen el tudnak jönni – zárta beszélgetésünket.
Nyitókép: Fotó: Gergely Árpád
