Mint a minap beszámoltunk róla, a szabadkai Binszki Teréz Radnóti-díjjal tért haza Győrből, a Radnóti Miklós Nemzeti Vers- és Prózamondó Versenyről. A szabadkai Csáth Géza Művészetbaráti Kör színeiben indulva nyerte el az ország legjobb versmondója címet. Az amatőr előadó-művészet legrangosabb versenyén csak az vehet részt, aki a vetélkedőt megelőző két évben díjat nyert egy másik versenyen.
Binszki Teréz mosolyogva mesélte, hogy egész nap csörög a telefonja, és nem győzi fogadni a gratulációkat. Elmesélte, hogy melyik versek segítették hozzá a díj megnyeréséhez.
– Szombaton, az első napon két Radnóti-művet adtam elő. Elszavaltam a Himnusz a békéről című verset. Azért választottam, mert ez az egyik kedvenc Radnóti-versem. A másik prózaszöveg volt: az Ikrek havából adtam elő részleteket. E versenyen egyébként kevesen mondanak prózát. Azért választottam ezeket a szövegeket, mert a magaménak éreztem őket. A verseny második napján, vasárnap is két produkcióm volt. Az egyik verset Horváth Emma tanárnő, a mentorom választotta nekem. Ez Babits Mihály Esti kérdése volt. Mivel Emma tanárnő mindannyiunkat személyesen és régóta ismer az Életjelben, tudta, hogy ez tetszeni fog nekem. Az életem elég viszontagságos volt, és nagyon sokszor kellett szembenéznem a halállal, azt hiszem, a tanárnő ezúttal is jól eltalálta, mi felel meg nekem. A másik verset én választottam. Arany János A fülemile című versét mondtam el. Többször is előadtuk Némedi Imre versmondó társammal, és a szabadkai közönség előtt is nagy sikert aratunk vele. A verseny zsűrijét is sikerült meggyőznöm – mesélte Teréz.
n Hogyan és mennyi idő alatt készült fel erre a megmérettetésre?
– Tavaly részt vettem az ajkai Nagy László Vers- és Prózamondó Találkozón. Azóta készülök a Radnóti-versenyre. Szerintem egy ilyen rangos vetélkedőre nem lehet három hónappal előbb felkészülni. Lehetetlenség. A négy vers közül hármat egy évig gyakoroltam Horváth Emma segítségével. A fülemilét már régóta szavalom, ezért csak ismételnem kellett. Persze, otthon és a próbákon is sokat gyakoroltam.
n Mikor kezdett el versmondással foglalkozni?
– Gyermekkorom óta szeretem a verseket. Imádok verset mondani, ezért már nagyon korán elkezdtem szavalóversenyekre járni. Általános iskola után a Svetozar Marković Gimnázium diákja voltam. Fordítószakra jártam, és ott ismertem meg Horváth Emmát, mivel latint tanított nekem. Természetesen ott is folytattam a szavalást, és az önképzőkörbe is jártam. Emma tanárnő felfigyelt rám, és elkezdtem járni az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Körébe. Egészen addig kitartóan foglalkoztam versmondással, amíg férjhez nem mentem. Ezután megszülettek a gyerekeim, és valahogy nem jutott időm erre. Nagyon sok nehézségen mentem át. A szüleim korán meghaltak, és a férjem is elhunyt. Egyedül neveltem fel a két gyermekemet.
n Hogyan tért vissza ismét a versek világába?
– Évekig dolgoztam az idősek otthonában. Nagyon nehéz és fárasztó munkám volt, egészségügyi okok miatt öt éve vonultam nyugdíjba. Egyszerre rengeteg szabadidőm lett. Ekkor újra kezembe vettem a kedvenc versesköteteimet. Egy alkalommal elmentem a Csáth-kör egyik estjére, ahol ismét találkoztam a régi barátaimmal és ismerőseimmel. Emma tanárnő arra biztatott, hogy térjek vissza a körükbe.
n Mit üzenne a jövő versmondóinak? Ön szerint mi a siker titka?
– Én úgy gondolom, hogy a siker titka, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek és Horváth Emma tanárnőnek. A legfontosabb dolog az életben adni, mert ezáltal kapunk is. A Jóisten megajándékozott engem ezzel a képességgel, hogy tudok szavalni. Én ezt szeretném adni az embereknek.
