Hétfőn délelőtt székházunkban emlékeztünk meg Sinkovits Péterről, a Magyar Szó egykori főszerkesztőjéről, aki néhány nappal ezelőtt, életének 77. évében hunyt el. A megemlékezésen jelen volt Sinkovits Péter húga, Éva és unokaöccse, Bartha Áron is. Munkásságáról Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője beszélt.
– Sinkovits Péter hosszú utat járt be az újságírói pályán. A Dolgozók hetilapnál kezdte pályafutását 1970-ben, majd a Magyar Szóhoz került, és hamar a belpolitikai rovat szerkesztője lett. Megfontolt, körültekintő újságíró volt, bár az irodalmat és a művészeteket jobban kedvelte, mint a politikát. Később visszatért a Dolgozókhoz, de néhány év elteltével nehéz feladatot szántak neki: 1985-ben kinevezték a Magyar Szó főszerkesztőjének. Természetesen lehetetlen lett volna egy politikai napilapban háttérbe szorítani a politikát, de Péternek az volt a meggyőződése, hogy a valós életet is be kell mutatni. Így a politikai színezetű tárcák mellé bekerült például a 3+2 együttesről szóló riportsorozat is. Később egyre feszültebbé vált a politikai élet, és az 1988-as tartományi kormány megbuktatására szervezett tüntetések még inkább kiélezték a hangulatot. A politikai események kényszerűen ismét előtérbe kerültek, de a szerkesztőség okosan megkerülte a kötelező eszmei-politikai differenciálódást, nem hullott szét a közösség. Nem hódolt be a szélsőségesen nacionalista politikának és az egyoldalúság követelményének, hanem inkább Koszovóba utaztak a kollégák, hogy a valóságot közölje az újság a propaganda helyett – emlékezett vissza Varjú Márta. Kiemelte, hogy a napilap tartalmi változtatásai mellett Sinkovits Péter a lap arculatát is módosította, például a hathasábos tördelésről öthasábosra tért át a nyomda. Emellett lebontották a szerkesztőségben a falakat, és egységes nagyteremmé alakult a deszk.
Fotó: Dávid Csilla
– Miután lejárt a mandátuma, 1989-ben, szerkesztőként dolgozott, majd hosszú időre Budapestre költözött lapunk tudósítójaként, miután vissza tért, szerkesztőként tevékenykedett. 2010-ben vonult nyugdíjba, ekkor kiteljesedhetett irodalmi munkássága, és szabadabban, szigorú kötöttségek nélkül készíthette publicisztikai írásait lapunknak – tette hozzá Varjú Márta.
A főszerkesztő beszéde után a jelenlévők kötetlen beszélgetés formájában mondták el kedves kollégájukkal kapcsolatos emlékeiket. Friedrich Anna, nyugalmazott újságíró úgy fogalmazott, hogy Sinkovits Péter úgy ment el, hogy még el sem tudjuk hinni.
Nyitókép: Dávid Csilla
