A Nemzetpolitikai Államtitkárság által 2013-ban indított Kőrösi Csoma Sándor Program az első igazán nagyívű, kifejezetten a diaszpórában élő magyarság támogatására irányuló kezdeményezés, melynek keretében már több száz fiatal ösztöndíjas utazott a Föld legkülönbözőbb pontjaira, hogy a magyar közösségi és kulturális életet erősítsék. A nagykikindai Vadlövő Gabriella tavaly nyáron döntött úgy, hogy új kihívások elé állítja magát, így jelentkezett a programra. Álma hamar meg is valósult, hiszen szeptemberben már utazott is Szkopjéba, ahol jelenleg is magyartanári, programszervezői és közösségszervezői munkájával segíti az anyaországtól távol élő – gyakran másod- vagy harmadgenerációs – magyarokat a nyelv, a kultúra és az identitás megőrzésében, valamint a magyar gyökereik ápolásában. Interjúalanyom egyébként csaknem tíz évig a Pannon RTV munkatársa volt, több évig budapesti tudósítóként tevékenykedett, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság által megszervezett eseményeken és sajtótájékoztatókon való részvételével, mindig naprakész információkkal szolgáljon a vajdasági magyarságnak. Vadlövő Gabriellával a macedóniai életről, az oktatásról, a programról és az élményeiről beszélgettünk.
– A Kőrösi Csoma Sándor Programban való részvétel egy új tapasztalat számomra. Teljesen különbözik attól, amit eddig csináltam. Noha ennek a munkának is van sajtórésze, a fő profilom mégis a magyar nyelv tanítása. A fogadószervezetem a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezete, amelynek az elnöke Sutus József. Az ő koordinálásával kezdtem meg a munkát szeptemberben. A magyar nyelvórákra összesen hetvenen jelentkeztek a 14 éves korosztálytól egészen 70-ig. Ez a létszám azonban az idő múlásával valamennyire megcsappant, elsősorban azért, mert a munkahelyük miatt nem fér bele az idejükbe a mindennapos órákon való jelenlét – hallottuk beszélgetőtársunktól, aki hozzátette, hogy a tanítás hétköznapokon zajlik délután 5 órától este fél 10-ig.
– Három kezdő csoporttal dolgozom, de mellettük középhaladó és haladó csoportjaim is vannak. Szerencsésnek érzem magam, ugyanis a legtöbb tanítványom végtelenül lelkes és motivált. A házi feladatokat is lelkiismeretesen csinálják, sőt már számos alkalom volt arra is, hogy kértek ráadás feladatokat is, hogy még többet gyakorolhassanak és gyorsabban haladjanak. Tankönyvek alapján haladunk, viszont a könyveken kívül a világhálónak köszönhetően rengeteg helyről kutatok és informálódok, hogy minél jobb és hatékonyabb legyen a magyar nyelv elsajátítása. Az órákat mindig igyekszem jó hangulatban és szórakoztatóan tartani, és persze érdekessé tenni különféle módokon. Szoktunk beszélgetni, hangfelvételeket hallgatni, rövidebb videókat nézni, és mondatokat fordítani, amit egyébként nagyon szeretnek a tanulók. Amellett, hogy nyelvet tanulunk, a magyar kultúra és a magyar irodalom közvetítése is nagyon fontos. Egy jelentősebb történelmi vagy vallási eseménynél általában felkészülök egy rövid beszámolóval is, hogy ezáltal is különlegessé tegyem a tanítási órákat – mondta Vadlövő Gabriella, akitől azt is megtudtuk, hogy a tanítás mellett hagyományőrző és közösségépítő programokat is szervez, valamint számos egyéb tevékenységet, amely a helyi magyar közösségi élet erősítését szolgálja. Decemberben például két foglalkozás is volt a gyerekek számára.
A magyarórák mindig jó hangulatban telnek
– Ilyen alkalmakkor a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezet tagjainak és a Magyar Nagykövetség munkatársainak a gyermekei is el szoktak jönni, hogy eltöltsenek egy kellemes és játékos délutánt. Idén, a Petőfi Sándor-emlékév kapcsán is szeretnék foglalkozásokat tartani, különféle eseményeket szervezni, hogy a fiatalok és idősebbek is megismerjék a költő verseit és munkásságát – emelte ki beszélgetőtársunk, aki azt is elmondta, hogy nagyon jól érzi magát Macedóniában.
– Amikor megérkeztem a városba, senkit sem ismertem, azonban a szervezet tagjai nagyon kedvesek voltak velem, sosem hagyták, hogy egyedül, elveszetten üldögéljek otthon. Mostanra már egyre több emberrel tartom a kapcsolatot, egyre több barátot szerzek. A macedón nyelvet is tanulom a tanítványaim és persze magam miatt is. Egyáltalán nem bántam meg, hogy jelentkeztem a programra, hiszen ezáltal olyan élményeket szerzek, amelyek egy örök életre szólnak.
Nyitókép: A magyarórák mindig jó hangulatban telnek
