Sutus Áron személyében új elnöke lett a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek. A fiatal, ambiciózus vezetőt az eddigi értékek megőrzéséről, az új tervekről kérdeztük, valamint kitértünk arra is, hogy milyen kihívásokkal találkozik.
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 25 évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy „életre keltse a Vajdaság minden zugában kihalóban levő magyar kultúrértékeket”. Az elődök is azért tettek, hogy értékeket őrizzenek és értékeket teremtsenek. Melyek azok a pontok – akár a szövetség rendezvényei, programjai, akár az eddigi vezetőség, akár a tagszervezetek munkája tekintetében –, amelyek hangsúlyos alapot adtak a további értékőrző, értékteremtő tevékenységhez?
– A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 1992-ben olyan lendülettel, olyan mértékű összefogással és egymásra figyeléssel alakult meg, s kezdte meg a munkáját, amely a mai napig lendületet, erőt ad, s amely a közösségi ügyeink iránti elköteleződésre, az önszerveződésünkben való hitre tanít. Minden közösség, hála istennek, a magáénak tud olyan személyeket, akiknek munkája, öröksége mind a mai napig hat. Teremtők voltak ők, művelődési, ifjúsági egyesületeket, dalárdákat, néptáncegyütteseket, kerekasztalokat, anyanyelvápoló csoportokat, apró könyvtárakat, szellemi műhelyeket, „Isten háta mögötti Istennek házait”, a térség értékeit bemutató nagyrendezvényeket álmodtak meg, hoztak létre, feltételeket teremtettek hosszú távú működésükhöz. S ezek a személyek ott voltak a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alakulásánál, testületeiben, különböző szakági munkatestületeiben. Egy olyan szervezet létrehozásában is részt vállaltak tehát, amely a saját, a legfontosabbnak tekinthető ügy szervezésére, összehangolására, összefogására, koordinálására vállalkozott: magyar közösségi életünk szervezésének megannyi területén kívánt, tudott az elejétől kezdve társ, partner, támasz, segítő testvére lenni. De úgy gondolom, erről leginkább a még élő építő és alapító tagok tudnának méltó módon és ennél jóval teljesebben szólni. A huszonöt éves, jubileumi ünnepség keretében egy-egy díszoklevéllel igyekeztünk nekik is megköszönni ezt az erőn felüli munkát, ahogy fogalmaztunk: azt az értékteremtő és állhatatos munkát, magyarságszolgálatot, amellyel részt vállaltak és mind a mai napig részt vállalnak, segítik a Szövetséget kitűzött céljainak megvalósításában, nélkülözhetetlen módon járulva hozzá ezáltal a vajdasági magyarság nemzettudatának és közösséghez tartozásának erősítéséhez, szellemi örökségének megmaradásához. Azért a támogatásért, mindennapi alkotó-teremtő munkáért mondunk köszönetet, amellyel a megmaradásunkban, a gondoskodó és marasztaló szülőföldben való hitet erősítik közösségünk megannyi tagjában.
Dudás Károly elnökként, dr. Szöllősy Vágó Laci bácsi főtitkárként, ki alelnökként, elnökségi tagként, ki a színházművészet, az irodalom, a köz- és felsőoktatás világából, ki a kisközösségi élet szervezőjeként segítve ott volt a színjátszók seregszemléjének kigondolásakor, útjára bocsátásakor, az Ünnepi Játékok újraálmodásakor, a tóthfalusi táborok, a különböző oktatói, művészeti vezetői képzések, iskolák megindításakor, díjak alapításakor, a Durindó- és Gyöngyösbokréta-mozgalom tovább erősítésekor. Az akkori kulturális minisztérium, majd a Határon Túli Magyarok Hivatala pedig támogatóként és hű barátként. S ott voltak, itt vannak mind a mai napig a Kárpát-medencei partnerek, ernyőszervezetek, intézmények, nemzet- és sorstársak.
És még annyi mindent és mindenkit volna szükséges sorolni… Ha mindezt összegezni próbálnánk, ha tehát azokat az értékeket próbáljuk felmutatni, arról az alapról próbálunk beszélni, amelyek a további munkát, építkezést egyáltalán lehetővé teszik – még akkor is, ha ez nagyon patetikusan is hangzik – akkor az a Cs. Simon István-i szakadásig feszülő gyökér, vagy az Erdei Ernő-sorok örök érvényű nem-megalkuvása (Nem eladó / a rőt kopjafák szent emléke / a ringó bölcsőből szálló dal, / az ezeréves szív futama / s az időt alkotó viadal!), az a tanítás tehát, hogy otthon kell akarnunk lenni egymás hétköznapjaiban, otthon kell tudnunk lenni egymás mindennapjaiban, az ünnepek szentségében – úton lenni állandóan, hogy kiderüljön, minden következő ház az: otthon. Hogy kiderülhessen: hazaérkeztünk, megint és újból és újból.
Amikor új elnök kerül egy szervezet élére, mindig felvetődik a kérdés, hogy mi az, ami az eddigiek szerint fog tovább folyni és milyen változásokra lehet számítani. Módosulnak-e az eddig működő programok, tervben van-e újak megszervezése, társszervezése? A szövetség munkáját tekintve jelenleg hol, milyen területekre kell különösen nagy figyelmet fordítani? Milyen kihívásokkal kell megküzdeni?
– A Művelődési Szövetség 2006 elején az előző válaszomban kibontott szolgálat végzésének megerősítése céljából két munkatársat alkalmazott irodavezetői és közművelődési szakmunkatárs munkakörben. Ekkor kerültem én is oda. Igyekeztünk a rendezvényeket, programokat, másik részről az ügyvitelt szisztematikusabbá tenni, olyat keretekbe ágyazni, hogy segítsük, még gördülékenyebbé tegyük a már folyó terebélyes munkát. Óriási szerencsének tartom, hogy Szöllősy Vágó Laci bácsi mellett dolgozhattam, atyai, nagyatyai tanításai máig kísérnek, gondolkodásmódomat, a szülőföldben, annak megtartó erejében való hitemet, azokat a normákat, azokat az egyszerű regulákat, amelyeket a Szózat második sora gyönyörűen foglal egybe, tőle tanultam. Tőle is. A másik ilyen személy az életemben mgr. Hajnal Jenő.
Mindezt azért tartottam fontosnak itt elmondani, mert ezek az évek, ezek a tanítások mutatták fel és meg számomra, mit jelent a népszolgálat, miként működik a népművelői lélek… Ez az az irány, amely utat mutat, amely mutatja az előrét: a vállalt, a már magától értetődő kötelesség végzését.
Természetesen, hogy ez intézményszerűen működjön, egy jól szervezett csapatra, munkaközösségre is szükség van. Ennek további építésén, kialakításán, újjászervezésén dolgozni kell.
Mindehhez az anyagi alapokat is meg kell tudni teremteni. Ilyen vonatkozásban 2010 óta érezhetjük magunkat biztonságban: az anyaország, pontosabban Magyarország nemzeti-polgári kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Magyar Nemzeti Tanács kiszámítható működési támogatást biztosít, különít el számunkra.
A munkaközösség megerősödése azt tudná jelenteni, hogy a Művelődési Szövetség még több területen tudná az egyesületek, művelődési szervezetek munkáját segíteni, még több rendezvény megszervezését tudja majd felvállalni, társszervezőként bekapcsolódni, a Kárpát-medencei ernyőszervezetekkel közös programok szervezésében még erőteljesebben bekapcsolódni, a terepet járni folyamatosan, a szórványközpontok munkatársaival, mint egyenrangú partnerekkel közösen ötletelni, támogatást és támaszt nyújtani, ott lenni minél több rendezvényen, találkozón, seregszemlén, korosztályos megmérettetéseken…
És végtelenül fontos a naprakész közművelődési információs adatbank működtetése, az, hogy azonos súllyal mutassuk fel és be a magyarlakta közösségek életét, programjait, terveit, felhívásait, hogy egy-két napon belül minél több közösségnek tudjunk segíteni pályázatírásban, elszámolásban, szakember megválasztásában és kiküldetésének megszervezésében. S persze elkerülhetetlen, hogy ne beszéljünk lélekszámfogyásunkról: ennek tekintetében úgy szeretnénk dolgozni, akként szeretnénk a tagszervezeteink, illetve a többi művelődési egyesület mellett állni, hogy a hétköznapokat méltósággal lehessen megélni, hogy az öröm, az együvé tartozás felemelő érzése visszaköltözzön az imádsággal is megszentelt művelődési házak falai közé – ameddig csak lehet. A fáradhatatlan tenni akarás kell, hogy vezéreljen minket.
Most is épp öt különböző rendezvény, képzés, tábor, műhelymunka-bemutató, de pályázatírásban, szórványban újjáalakult művelődési egyesület munkájának segítése történik. Azt tudjuk erre mondani, hogy kegyelmes dolog. Hisz van kérdés, kérés és válasz. S mindez oda-vissza tud működni!
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség élén eddig lévők mindig is határozott értékrendet képviselve nyilatkoztak meg. Az új elnök milyen értékrendek, milyen irányelvek mentén kíván haladni az úton?
– A szövetség 2017. július 8-án elfogadott Alapszabályának ünnepi preambulumát és nyilatkozatát idézném: „Istenbe, közösségünkbe, keresztény hagyományainkba, az elődeink megalkotta biztos alapokba, őseink ránk hagyott örökségébe vetett hittel és az utánunk jövendő nemzedékek iránt érzett felelősséggel a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség megalakulásának és bejegyzésének 25. évfordulóján mi, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alapítói és tagszervezetei ünnepélyesen nyilvánítjuk ki azt, hogy az elkövetkezőkben is a család, a nemzet és a szülőföld összetartó erejében való hitünk formálja céljainkat, munkánkat, dolgos hétköznapjainkat.
Egyéni s közösségi felelősségünk, de a közösen megélt múlt és a remélt közös jövő összetartó és egymásnak megtartó erejének tudatában a mindennapokban továbbra is arra törekszünk, hogy szellemi örökségünk, hagyományaink örömforrásai legyenek közösségünk megannyi tagjának, támogató odafigyelésünk nyomán minél erősebb magyar közösségek jöjjenek létre és váljanak megannyi generáció tagjának otthonává. A gondos támogatás szellemében igyekszünk a nemzetükért szolgálatot vállaló utódokat, példaadó nemes ifjakat nevelni, s mindebben segítségére lenni művelődési egyesületeinknek, ezzel egyetemben a szülőknek, oktatóknak, pedagógusoknak, vezetőknek.
Annak reményében, hogy egymásba kapaszkodó kezeinkhez újabb kezek kulcsolódnak, s hogy a folyamatosan változó világ naponként felmerülő kihívásaira közösen képesek vagyunk megfelelni, 2017. július 8-án, Palicsfürdőn – azon a helyen, ahol 65 évvel ezelőtt elődeink máig megismételhetetlen módon mutathatták föl közösségünk megannyi értékét és csúcsteljesítményeit – ünnepi közgyűlésünkön meghozzuk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség új Alapszabályát.”
A tagszervezetekkel tehát közösen jelöltük ki ezt az utat. S én csak köszönhetem, hogy általuk, velük mindennek a részese lehetek.
