Mese négy nyelvi szinten
A kiadvány egyidejűleg mesekönyv, fejlesztőkönyv, de tanítómese is, és a különböző fejlettségi szinten levő gyermekek tanítására, valamint az értelmileg akadályozott gyermekek számára is alkalmas és segítheti őket a fejlődésben. Losonci Elina gyógypedagógus Mirci és Bori című mesekönyve négy nyelvi szinten jeleníti meg ugyanazt a mesét úgy, hogy annak tartalma nem változik, csak folyamatos nyelvi átalakuláson esik át, így mindenki meg tudja találni magának azt az értelmezési szintet, amit meg tud érteni. Az alapszinten a legegyszerűbben értelmezhető mondatoktól és rajzoktól a komplexebb magyarázatig haladva, Bori és Mirci kalandjain keresztül ismerkedhetnek meg a mesét hallgató vagy olvasó gyerekek az egyébként nehezen elmagyarázható bátorság, de a szófogadás, vagy a megbánás fogalmával is.
A kiadvány Szalma Viktória grafikusművész illusztrációival, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával jelent meg.
Arcversek rajzokkal
A Maurits Ferenc verseit és rajzait tartalmazó kötet alcíme: Vázlatok egy mappához. A kötetben négy vers szerepel: „tartalék arcom befáslizom és vállamra akasztom”, „tartalék arcom egy vászonzacskóba rakom”, „tartalék arcom összetekerem és szépen lenyelem”, „tartalék arcom összegöngyölítem és zsebembe rejtem”. Ez utóbbi záróversszakait közöljük:
arcomra
rátapad
arcom
alig fér ki
szó
a számon
A szerző rajzaival gazdagon illusztrált kötet fülszövege Szombathy Bálint tanulmányából idéz: „Maurits Ferenc megjelenésével tartalmi-formai minőségét tekintve egy új, a nemzetközi művészet standardjaira közvetlenül kapcsolódó és helyi előzmények nélküli egzisztencialista irányzat jelenik meg a délvidéki magyarok művészetében. (…) Maurits érdes-szálkás vonalművészete messze felismerhető egyéni figuralizmusban állapodik meg, amelynek poétikai fogódzói az elmúlás, az enyészet, a halál tragikumában ismerhetők fel. ”
A kiadvány a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg.
Országok változnak, kultúrák maradnak
Németh Ferenc és Várady Tibor könyve a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület történetét dolgozza fel. Az impériumváltás után 1921-ben a jugoszláviai magyar egyesületek közül a TMKE elsőként kezdhette meg működését. Hogyan folyt itt a munka kisebbségi sorsban az 1934-es betiltásig? Milyen jogi próbálkozások történtek, hogy 1936-ban ismét újraalakulhasson az egyesület? Hogyan alakult a története a második világháború alatt? A kötetben arról is olvashatunk, hogy 1945-ben és utána milyen névváltoztatások után került sor arra, hogy a közművelődés szolgálatában álló egyesület felvegye a Petőfi nevet.
Énekes Krisztina rongyikái
– Az egykori Új Symposion folyóirat három szerzője áll Bencsik Orsolya irodalomtörténészi érdeklődésének előterében. Juhász Erzsébet, Végel László és Tolnai Ottó. Könyvének Juhász Erzsébet egyik hősnőjére, Énekes Krisztinára mutató címe is és a vizsgált szerzők sorrendje a könyv alcímében – Otthonkeresés Juhász Erzsébet, Végel László és Tolnai Ottó írásművészetében – is azt mutatja, hogy elsősorban Juhász Erzsébet életművére fókuszál, „otthonkeresését” kutatja, vagyis a saját vajdasági magyar világhoz és a nagy előd, Szenteleky Kornél által megalapozott irodalmi kultúrához való viszonyát – írja egyebek között a fülszövegben Ladányi István.
A kötet Csernik Attila illusztrációival jelent meg.
