Tekintettel arra, hogy mindig is kiváló tévés műfajnak tartottam a vetélkedőket, örömmel fogadtam, hogy – mint égből a villámcsapás – A Széf visszatért a képernyőre. Az RTL Klubon hétköznaponként 19 óra tájt újra a népszerű Sebestyén Balázzsal találkozhatunk. A jól kitalált licencműsort, szimpatikus játékot a legtöbb tévénézőnek nem kell bemutatni. Jól ismerik sokan, mert nézett, mint a kvízműsorok általában.
Ki tudja, hanyadszor tér már vissza a képernyőre ez a vetélkedő, akárcsak a Legyen Ön is milliomos! Mindkettő sikersztori, ez utóbbi világszinten is, még akkor is, ha a jól kitalált licenc csillaga leáldozóban van. Mindkettő műsorvezetője rendkívül népszerű, egyfelől Balázs, másfelől Vágó István. Semmiképp sem a neves humorista, Fábry Sándor, aki a maga műfajában kiválóság, ám vetélkedős műsorvezetését jobb minél előbb elfelejteni.
Érdekes, hogy Vágó és Sebestyén párosa sem volt túl sikeres a Pókerarcban, gyorsan külön is váltak útjaik, és ezért nem kár. Két különböző, ugyan nem összeegyeztethetetlen stílus, de a régi iskola és az új szellemiség szendvicsben – mármint a Pókerarcban –, nem produkált igazából sem műveltségi, sem pedig szórakoztató jelleget. Valami furcsa vegyesfelvágott maradt, amit – akárcsak Fábry kvízvezetését – gyorsan elfelejthetünk. Egyfelől Vágó nagy-nagy tudással, rátermettséggel, és humorérzékkel megtalpalt kvízmester, Balázs pedig „laza”, könnyed, időnként heccelődő stílusával hódította meg a közönséget, egyszóval a mai kor „terméke”, aki azért óhatatlanul behatárolta magát pályája kezdetén a leggagyibb műsorfajtával, a szembesítőshow-val. Lassan azonban kimászik ebből a „szerepkörből”, sőt piacra dobott immár egy bestsellert is, műsorai pedig nagy nézettségnek örvendenek. Képernyős karrierje minden bizonnyal a kereskedelmi televíziózás utóbbi tíz évének egyik sikersztorija. Ráadásul úgy véli, még nem ért a csúcsra, eldöntheti, milyen műsorban szerepel.
Ezenkívül egyre-másra meglepi a közvéleményt, mint például Szilágyi Jánost riportert is, aki ugyancsak rácsodálkozott egy interjú során, amikor Sebestyén Balázstól olyan mély filozófiai gondolatokat kapott, amilyenekre nem számított. Talán félreismerjük a „médiasztárokat”, vagy egyszerűen a kereskedelmi televíziók, a média keretei olyanok, hogy az ember csak az egyik arcát képes megmutatni? Az esti főműsoridőkben ugye nincs helyük filozofikus gondolatoknak, olyankor a nézők szórakozni szeretnének, kikapcsolódni, pihenni, nevetni, s a műsorvezető ezt az igényt igyekszik kielégíteni. Még akkor is, ha nem tipikus, közkeletű ronda szóval élve: celebtípus. Még akkor is, ha nem szeret a bulvárújságokban szerepelni, nem tartozik azok közé, akik megmutatják a hálószobájukat, és elárulják, kinek készítenek kakaót reggelente.
Egyszóval: meglepetések ér(het)nek bennünket a kereskedelmi tévé háza tájáról is.
