2024. augusztus 17., szombat

Harc a hölgyekért!

Klasszikusok kicsiknek és nagyoknak – Csipkerózsika és Candide a szabadkai gyermekszínházi fesztiválon

Gyermekkorunk kedves meséje és gyermekeink egyik kedvence még ma is a Csipkerózsika. A szegedi Kövér Béla Bábszínház előadásában semmi sem történt másként, amint ahogy az meg van írva: csodaszép királylány, orsó, 100 évig tartó álom, aggódó, lányukat rajongásig szerető király és királyné, jó és rossz tündérek, a palotát dalolva őrző varjak (bár egyes nézők – úgy hallottam – sasnak vagy éppen papagájnak titulálták őket!), hosszú, kék hajú (!) herceg, aki kardot ránt, varjak huss, királylány a csókra felébred, szerelem első látásra – vagy inkább első csókra – és esküvő, vigasság. A nézőtéren tapsol és örül a rengeteg gyerek – már aki be tudott férni, mert bizony nagy volt az érdeklődés, a gyerekek hasznosítottak minden talpalatnyi helyet. A bábok szépek, színesek voltak, a színészek szerethetően vidámak. Csakúgy mint a romániaiak Candide című darabjában.

Nos, Voltaire műve nem egy gyerekeknek szóló történet. Kíváncsi is voltam nagyon, vajon hogyan fogják tálalni a kis nézőknek. Mondhatom, nagyon viccesen és azt gondolom, érthetően is tették. A színlapon az állt, hogy Voltaire után szabadon, így hát a történetből épp annyi került a színpadra, ami által kirajzolódott egy kerek egész: Candide elválik szerelmétől, Kunigundától, ezért a nyakába veszi a világot és a keresésére indul. Közben persze kalandokba keveredik: jött a színre zsidó kalmár, spanyol rendőr, furfangos öregasszony, Candide húsára pályázó bennszülött – mind-mind a saját nyelvén szólalva meg. Volt itt hajótörés, gyilkosság, tánc, éneklés és szex is – ugyanis nem mellőzte a darab annak bemutatását sem, hogy Kunigunda bizony igencsak kikapós menyecske. Ám ennek bemutatása is inkább vicces volt, mint botrányos, s ha már nap mint nap azzal szembesülünk, hogy a gyerekeket egyre intenzívebben és egyre több irányból érik a szexualitással kapcsolatos ingerek, akkor talán már ezen sem kell megbotránkozni. Bár ez persze mindenkinek szíve joga. Amit én láttam: a gyerekek is és a felnőttek is élvezték a sok nyelven megszólaló előadást, a sokat mozgó bábokat, a háttérben vetített képeket, így okozva egy kellemesen eltöltött órát.