Ahogy arról már olvashattunk lapunkban, a pedagógustársadalom ismét feszülten várja a tanévkezdést. Most éppen amiatt is, mert a törvény előírja, hogy szeptembertől a nem gyógypedagógiai tagozatban, tehát a normál és átlagon felüli képességű tanulók mellett kapjanak helyet a gyógypedagógiai iskolába való gyerekek is.
– Én több mint 20 éves tapasztalatom alapján nyugodt lelkiismerettel állíthatom azt, hogy ezeknek a gyerekeknek sokat fogunk ártani, holott a gyerekek érdekeit kellene szem előtt tartani. Olyan gyermek érdeke, aki önhibáján kívül képtelen a törvény által előírtakat elsajátítani, azt kívánja meg, hogy ne kényszerítsük arra, hogy napról napra szembesüljön azzal, hogy ő ezt képtelen teljesíteni, mert biztosan észreveszi, hogy a többiek másként dolgoznak. Integrálni ezeket a gyerekeket nem más, mint hazug humanizmus – hallottuk Siflis Mária iskolapedagógustól, amikor arról kérdeztük, vajon a szeptembertől előállt helyzetben mit tehetnek majd az iskolai szakszolgálatok. – A speciális iskolában olyan szakemberek dolgoznak, akik az ilyen gyerekek képességeinek megfelelően tudnak foglalkozni velük. A nem gyógypedagógiai iskolában nem defektológusok dolgoznak, a szakszolgálatokban sem defektológus ül, hanem pedagógus és pszichológus, akiket arra képeztek ki, hogy hogyan segítsenek az átlagos értelmi képességű és a tehetséges diákoknak, valamint a kisebb tanulási, magaviseleti problémákkal küzdőknek. Most arra kényszerítenek rá, hogy az iskolapedagógusi diplomámmal defektológus is legyek? Nehogy azt higgyék, hogy azért mondom ezt, mert nem érdekel a gyerekek sorsa. Épp ellenkezőleg! Én pancser defektológus nem akarok lenni, nem akarok belekontárkodni mások munkájába!A gyógypedagógus olyan hivatás, amelyet egyetemen tanítanak, azt a szintet nem lehet elérni szemináriumokon, pár hónapos továbbképzéseken. Persze a lehető legtöbbet meg fogjuk tenni, mindent, amit csak lehet, de attól tartok, hogy a szakszolgálatok nem tudnak majd olyan segítséget nyújtani, mint ahogy azt az erre hivatott gyógypedagógusok tehetnék.
Beszélgetőtársunk is felhívta arra a figyelmet, amelyről már korábban is szóltunk, hogy csakis a szülő engedélyével kerülhet a gyerek gyógypedagógiai iskolába, még akkor is, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy az adott gyerek nem tud lépést tartani társaival a tömeges oktatásban. Sőt, még az individuális fejlesztési terv elkészítéséhez is kell a szülő beleegyezése.
