A hagyományokhoz híven most is valami eddig még nem látott produkcióval zárta az évadot a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Most éppen kitáncoltunk a 2009/2010-es évadból. A budapesti Tünet Együttes két rövid előadásával, két mozgásszínházi, táncos produkciójával örvendeztette meg a közönséget az évadzárón. A háromdimenziós kép mögül hol kevésbé, hol többé előtűnő táncosnő gitárzenével kísért produkciója után magunkra ismerhettünk a „Biztosan elzártam a gázt? Úgy érzem, ma nem csináltam semmit, pedig sok mindent csináltam. Annyi felesleges cucc van itt, de mit dobjak ki?” és hasonlókban, miközben a „Hé, hát te is ez vagy!” típusú mondatok zuhogása közben olykor szinte vergődő madárként láttuk a nőt, aki kérdez, kétségbeesik, kiborul, ugrik, lapul, nem fér el, nem akar felkelni, de feküdni sem, csinálni akar valamit, de mit is, aminek értelme lenne, és a sötét nézőtéren mi pedig bólogatunk, bizony, van az úgy, hogy nehéz dolguk van a „dolgoknak”, mert hogy is történjenek meg velünk, ha csak fekszünk az ágyon.
Azután a tortamajszolás és üdítőzés közben még visszhangoznak ezek a mondatok, miközben évadot zártunk, és vagy kézfogásosan, vagy csak úgy magunkban gratuláltunk a színészi, rendezői díjak, fesztiválokon való részvételek sokasága fémjelezte sikeres évadhoz. S bár a színházi évadnak ugyan vége van, a fesztiváli időszaknak még koránt sem. A Kosztolányi Színház ezekben a napokban éppen a XXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára készül.
