Az integrációval foglalkozó írásainkban megszólalók mindegyike hangsúlyozta, mennyire szükség van gyógypedagógusokra, mennyire nincs elég ilyen szakemberünk, és most, amikor minden gyermeket a hagyományos oktatási rendszerbe kell bekapcsolni, most, amikor a gyógypedagógiai tagozatba való gyerekeket is a hagyományos osztályok padjaiba kell ültetni, talán még inkább, mint eddig. Mindezt erősítette meg Jelacsik Sutus Ágota gyógypedagógus- logopédus, gyógypedagógus-tiflopedagógus, a szabadkai NIDUS Együtt a Gyermekek Fejlesztéséért Egyesület elnöke, akivel a gyógypedagógus feladatairól és a közelgő integráció buktatóiról is beszélgettünk.
– Hogy megfelelően működjön a befogadás, azaz az inklúzió, ami nem egyenlő a fogadással, azaz az integrációval. Az integrált oktatás feltételei több tényezőből állnak. Vannak objektív (anyagi, eszközi feltételek, speciális taneszközök, gyógyászati segédeszközök, az épület hozzáférhetősége, akadálymentesítés) és szubjektív tényezők (a fogadó intézmény, pedagógus szemlélete, képességei, módszerei, kreativitása, a megfelelő tanterv megléte, a pedagógiai (képzett) asszisztens megléte, a szülő hozzáállása, a gyógypedagógus (megfelelő szakirányú) jelenléte, a gyerek felkészültsége, hozzáállása, az osztálytársak viselkedése, elfogadókészsége) – hangsúlyozta Ágota. – Sajnos, azt kell észrevennünk, hogy a köztudatban egyenlősítik a gyógypedagógiát az értelmileg akadályozottak gyógypedagógusával, hiszen a gyógypedagógiának hét ága van: logopédia, tiflopedagógia (a látássérültek pedagógiája), szurdopedagógia (a hallássérültek pedagógiája), az értelmileg akadályozottak pedagógiája, a tanulásban akadályozottak pedagógiája, a szomatopedagógia (mozgáskorlátozottak pedagógiája) és a pszichopedagógia. De bármelyik ágáról is legyen szó, a gyógypedagógus feladata (lenne, ha dolgozhatna a megfelelő egészségügyi és oktatási-nevelési intézményekben), hogy idejében, még jóval a beiskoláztatás előtt felfedezze, ha valami gond van, a szülővel együtt megtalálják a legmegfelelőbb oktatási formát és intézményt, majd együttműködjön a tanítókkal, az iskola szakszolgálatával is, felkészítse a befogadásra a tanítót és az osztálytés persze elvégezze a szükséges egyéni fejlesztéseket.
Fontos a tanítók kompetenciájának szélesítése is, léteznek olyan terápiák illetve technikák, melyekkel a tanítók is fejleszthetik a tanulási nehézségekkel küzdő diákokat, illetve beépíthetik az óráikba, ami által preventíven megelőzhetőek egyes tanulási zavarok. Ezek olyan technikák, amikkel nem lehet ártani, és alkalmazhatók például a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek esetében. Az egyesületünk céljai között szerepel olyan technikák, módszerek elterjesztése, melyek szélesítik a pedagógus társadalom kompetenciáit, de szeretne módszereket, technikákat tanítani a tanítóknak, hogy a hozzáértésük szélesedjen, mindemellett szükség van a gyógypedagógusok munkájára is.
Beszélgetőpartnerünk arra is rámutatott, hogy az integrációnak különböző fokai vannak. Lokális integráció, amikor egy közös épületben tanulnak, de külön tagozatokon (például nálunk a kisegítő tagozat, Magyarországon a kisegítő, de a logopédiai osztályok is). A gyerekek között nincs semmiféle kapcsolat, de lehet, ha a pedagógusoknak sikerül megvalósítani a közös játékokat, kirándulásokat, rendezvényeket. A szociális integráció hasonlít a lokálishoz, de ekkor tudatosan egyesítik a gyerekeket, a szabadidős tevékenységeken. Részleges integráció: A lokális és a szociális keveréke, amikor is egy helyen tanulnak, de nemcsak a szabadidőben vannak együtt a gyerekek, hanem bizonyos órákon is (persze csak azok a sajátos nevelési igényű gyerekek, akiknek ez megfelel, tehát a gyermek érdeke az első). A teljes integráció az inklúzió. A spontán vagy más néven rideg integráció az, ami nálunk már folyik, és úgy tűnik, hogy ez fog folytatódni. Amikor is mindenféle feltétel megléte nélkül, vagy csak nagyon kevés feltétel meglétével valósul meg a sajátos nevelési igényű gyermek integrációja. Tehát vannak olyan diákok, akik integrálhatóak a hagyományos oktatásba, vannak olyanok is, akiknek például külön logopédiai osztályba kell kerülniük, de nem gyógypedagógiai iskolába, hanem a hagyományos iskola egyik külön osztályát alkotják, és vannak olyanok, akiknek bizony a szegregált oktatás a legmegfelelőbb, ilyenek a súlyos értelmi fogyatékosok. Ők azok, akik valóban a gyógypedagógiai iskola tagozataiban tudnak fejlődni. Mindenek előtt a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani.
– Fontos, hogy a szülő minél előbb értesüljön arról, hogy a gyerekének a gyógypedagógiai iskolában lenne a legjobb helye. Ha a szülő ezzel az iskolába indulás előtt szembesül, akkor már nagyobb az ellenállás, mondván, ha hét évig nem volt baj, akkor ezután se lesz. A gyógypedagógiai tagozatba íratáshoz szülői engedély szükséges, ha ez nincs meg, akkor a gyerek a hagyományos iskola osztályába kerül a többségben nem speciális igényű gyerekek közé. Ilyen esetben azonban nemhogy a gyerek fejlődése kerül veszélybe, hanem még a regresszió veszélye is fennáll, vagyis, hogy ha a gyereket folyamatos csalódások érik, megbélyegzik, nem tudnak szakszerűen foglalkozni vele, és mivel nagyon érzékenyek, megérzik, hogy ők itt mások, akkor az visszaesést eredményez. Ha pedig néhány hónap után mégis a gyógypedagógiai iskolába kell átíratni őket, az nagy sokk a gyereknek. Ha rögtön ott indul, akkor megszokja, hogy az az ő iskolája, és az lesz neki a természetes, hogy oda jár, az lesz az a közösség, ahol fejlődni tud a hasonló társaival együtt. Csakhogy ehhez az kell, hogy a szülő is megértse, hogy vannak esetek, amikor a szegregált oktatás a legmegfelelőbb megoldás a gyermek számára. Az integráció jó dolog, de nem mindenáron kell mindenkit integrálni. Még azt is elmondanám, hogy Magyarországon, ahol évtizedek óta törekszenek az integrációra, még ott sem járnak súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékosok többségi iskolába, mivel még nincs számukra előkészítve. Persze ez lenne a végső cél, mivel így ezen gyerekeknek a társadalomba való integrációja minél korábban elkezdődne, de a magyar szakemberek is azt mondják, Magyarország még nagyon messze áll ettől. Ott főként a mozgáskorlátozottak és az érzékszervi fogyatékosok integrációja valósul meg, de az sem tökéletes, folyamatos törekvések vannak, na és persze sok-sok gyógypedagógus, akiből náluk sosem elég – hallottuk a gyógypedagógustól.
