Lehet a megszületendő gyermeket várni egy szerető, anyagilag és érzelmileg is stabil családban, apukástul, nagyszülőstül, kutyástul, kertes házastul, és történhet mindez merőben másként is. Öt ilyen másfajta történetet láthattunk a palicsi filmfesztiválon levetített Neke druge priče című filmben. Az egyes részeket öt ország öt fiatal rendezőnője készítette: Ana Maria Rossi Szerbiából, Hanna Slak Szlovéniából, Ivona Juka Horvátországból, Ines Tanović Bosznia-Hercegovinából és Marija Džidževa Macedóniából.
Korántsem idillikus esetek. Hogyan dönt egy kismama, aki Down-kóros gyermeket vár. Várja, vagy ne várja? Jó döntés-e a karriert választani egy megfogant gyermek helyett, és minderről nem szólni a gyerek apjának? Rábólintunk-e arra, hogy a kismama megöli férje gyilkosát? Helyeseljük-e, hogy a kábítószerfüggő anyától elveszik a gyerekét? És vajon elhisszük-e a fiatal apácának, hogy az úr küldte neki a gyermeket?
Bevallom, valami többet vártam, dinamikusabbat talán, mert igaz ugyan, hogy megérintő esetek ezek, de úgy érzem, ezekben a történetekben van valami többlet, és bemutathatóak talán kissé izgalmasabban is. Bár lehet, hogy ezt a többet nekünk, nézőknek kell hozzátennünk azzal, hogy a moziból kisétálva továbbgondoljuk ezen anyák és gyermekeik életét, továbbszőjük a másfajta történeteiket.
