Lajber György 42 éve krónikása a vidéknek, tudósításaival a Magyar Szó hasábjain és a rádióban is találkozhat(t)unk. Ma már ugyan nyugdíjas, de továbbra is rendkívül aktív: újságírói tevékenysége mellett küldöttként is kiveszi részét a közéletből, de legendás szorgalmával arra is tudott időt szakítani, hogy kötetbe rendezze rövid humorsziporkáit. Mint már beszámoltunk róla, nemrégiben mutatták be Csak röviden című kötetét az óbecsei Népkönyvtár és a Petőfi Sándor Kultúrkör közös szervezésében.
– Hosszú időszak termése ez a könyv, remélhetőleg lesz belőle még további két kiadvány. Az első ilyen munkáim a hatvanas években születtek, akkor kezdtem humoros, szatirikus írásokkal foglalkozni, tulajdonképpen ezek képezik tollforgatói pályafutásom alapját. Annak idején az Ifjúság szerkesztősége karolta fel az ilyen törekvéseket. Vajdaságban a humoros írások publikálására akkoriban nemigen adódott lehetőség. Az Újvidéki Rádió vidám műsorában egykoron szerepeltek ilyen írások, de az újságok csak a rövidre fogott vicceket fogadták be, a szerzők többsége így kényszerült kurtán tréfálkozni.
A most megjelent könyvben (el)gondolkodtató Életszeletek, a nyelvünk felett élcelődő Nyelvnyűvések, a fanyar és abszurd humort tartalmazó Kicsit bizarr történetek, Majdnem versek, azaz bökversek, epigrammák szerepelnek, de olvashatók benne viccek, hirdetési paródiák és újságcikkek címkommentárjai is.
A könyv bemutatóján jelezték: készül már a most megjelent kötet folytatása is Ez van címmel. Mire számíthat ebben az olvasó?
– Az új könyv Az én kabarém alcímmel fog megjelenni várhatóan karácsonyra – ez a kötet teljesebb tükörképet fog adni az én humoros munkásságomról, és a fiatalkori zsengéimtől a mai írásokig fog tartalmazni bökverseket, villámtréfákat, humoreszkeket, humoros tárcákat. Eredetileg ez lett volna az első kötet, de különböző okok miatt úgy döntöttem, hogy a kurtább szövegeket előbb jelentetem meg – így született meg a Csak röviden.
Humorának forrása többnyire közéletünk?
– Igen, a mindennapi életből merítettem, közéletünk fricskázása foglalkoztatott a leginkább.
Mennyire helyezte új megvilágításba ezt az a tény, hogy ma már ön is aktívan politizál?
– Sohasem voltam apolitikus alkat, nem vallottam azt, hogy újságíró nem lehet politikailag elkötelezett, de újságírói tevékenységemben igyekeztem semleges maradni. Hogy ez mennyire sikerült, eldönthetik az olvasók. A tréfálkozásomba természetesen új színt hoz ez a politikai szerepvállalás. A következő kötetemben ki fog derülni: a közszereplőknek, köztük jómagamnak is görbe tükröt tartok, hiszen belülről még jobban látom a fonákságokat.
2005-ben jelent meg Derűs hordalékok címmel egy anekdotagyűjteménye, ezt a típusú munkát folytatja-e még?
– Az anekdotagyűjtés egészen más terület, az említett kötet sokéves újságírói tevékenységem egyik mellékterméke volt. Ezekből a történetekből is van még a tarsolyomban egy kötetnyi – maradt is ki az előzőből, és a gyűjtést sem hagytam abba. Ennek a könyvnek a kiadása előtt azonban egy olyan kötet megjelentetése szerepel a terveim között, ami egy, a saját életem által bemutatott humoros korrajz lesz.
Lajber György Csak röviden című kötete a Proleter nyomda gondozásában, az óbecsei önkormányzat támogatásával jelent meg, recenziót Beretka Ferenc írt hozzá. A könyvet a közeljövőben Péterrévén és Bácsföldváron is be fogják mutatni az olvasóknak.
