Amikor úgy döntöttem, hogy a 14. Szabadkai Nyári Akadémián az élménypedagógiával foglalkozó óvodapedagógusok csoportjához nézek be, még nem is sejtettem, hogy magam is aktívan az élmény része leszek. A tervem, hogy kívülállóként fürkészem majd az eseményeket, csakhamar meghiúsult, amikor engem is behívtak a közös tapsolásra meg a Nád a házam tetejét énekelni, s főként akkor, amikor kiderült, a 29 hallgatóhoz éppen jól jöttem én, hogy három tízfős csoport alakulhasson a játékhoz. Így hát kivonultam a többiekkel az udvarra, hogy két kötelet folyópartnak, öt papírlapot köveknek képzelve átsegítsük egymást az emberhúsra éhes krokodilokkal teli folyón. Több volt ez mint logikai játék, meg kellett tanulnunk percek alatt együttműködni, gondolkodás nélkül egymás felé nyújtani a kezünket, hogy azután a három csoport közösen beszélje meg élményeit, ötleteit, amelyeket majd remélhetőleg az ovisaiknál is alkalmaznak az óvodapedagógusok. Az élménypedagógia – amiről Urbán Mónika, Bányai Sándor és Surányi Zoltán beszélt – a játékot állítja a középpontba, és az ez általi tanulást, a közösségi értékek felismerését, a kommunikációs, logikai képességek fejlesztését és még sok minden mást is, amelyre már óvodás korban nagy figyelmet kell fordítani.
Az előadók a budapesti Kalandok és álmok szakmai műhely tagjai. Bányai Sándortól, a műhely vezetőjétől megtudtuk, hogy a tanuláson kívüli nevelés, a tantárgyakon túli pedagógiai munka iránt érdeklődő pedagógusok vesznek részt a képzéseiken, konferenciáikon, szakmai napjaikon, és egyre komolyabb kapcsolatrendszer alakul ki a Kárpát-medencében. A jövő héten Nyíregyházán gyűlik össze mintegy 50 határon túli pedagógus a műhely nagytáborában, és szeptemberben 18-án az erőszak-megelőzéssel kapcsolatban rendeznek Budapesten szakmai konferenciát.
– Fontos, hogy legyenek olyan helyzetek, amikor a gyerekek tét nélkül kipróbálhatják képességeiket, együttműködési készségüket. Nekünk jó tapasztalataink vannak a pedagógusokkal, hiszen minket azok keresnek meg, akik eleve motiváltak erre, úgy is, hogy tudják: többlet-erőfeszítéseket kell tenniük, mert a kötelező foglalkozásokon, tanórákon kívüli tevékenységek megismeréséről van szó. Legfontosabb megtalálni azt, ami egy 21. századi gyerek számára igazi kihívást jelent, ami megfelelő mértékben nehéz a számára. Nem mindig elég feladni egy vers megtanulását az irodalomkönyvből, mert a napi rendszerességgel világhálót használó gyerekeknek ez már nem elég nagy kihívás. Ezek a játékok erőfeszítést igényelnek tőlük, nem elég egyedül lenniük hozzá, tehát csapatépítő jellegűek is. Három dolgot kell a gyerek elé állítani célként: élmény, multikulturális környezet és erőszak-megelőzés. Nem erőszakkezelés, hanem annak megelőzése, még mielőtt kialakul.
A Nyári Akadémián zajló foglalkozásokról Urbán Mónika tanítónő, a műhely egyik kisgyerekfejlesztéssel foglalkozó trénere és a szabadkai Surányi Zoltán szociális munkás, a Naša Radost iskoláskor előtti intézmény óvodapedagógusa, a műhely munkatársa nyilatkozott:
– Azt próbáltuk bemutatni, hogy irányított játékok segítségével hogyan juttathatjuk el a gyerekeket a tanulás szintjére, hogyan alakul például a szociális kompetenciájuk. Úgy gondoljuk, hogy az oktatás és a nevelés jó pár évvel lemaradt a gyerekektől, a világ kínálja a lehetőségeit, a gyerekek pedig megelőzték az oktatási rendszereket. Az élménypedagógiának mint módszernek nyugaton már több mint tízéves hagyománya van, és ezzel a módszerrel a pedagógusok nem a gyerekek mögött kullognak, hanem elébük mehetnek, alternatívát kínálhatnak, és próbálhatják visszanyerni a gyerekeket az iskolának, hiszen lehet, hogy fizikailag jelen vannak az órákon, de másként már nem biztos. A játék komoly pedagógiai módszer, de sajnos nincs kellően beépülve a napi kultúránkba. Igaz, hogy pluszmunkával jár, de rengeteg dolog nyerhető vele, például egy kezelhetőbb csoport, másfajta kapcsolat pedagógus és gyerekek között.
