Tízéves jubileumát ünnepli a szabadkai Juhász zenekar. Bizton állíthatjuk – már nem kell bemutatni, hiszen ismerik a zenekart Vajdaság-szerte, sőt külföldön is. Rengeteg táncházi muzsikálás, koncert, néptánclépések zenei kísérete van már mögöttük és még előttük. Egyfajta missziónak tekintik a népzene népszerűsítését. Teszik ezt élőben zenéléssel és lemezek kiadásával is. Most megjelent lemezük az elmúlt tíz év jegyében született.
A lemez címe 10, és – nem találnák ki – éppen tíz zeneszám szerepel rajta: délvidéki (bácskertesi, zentai csokor), felvidéki, erdélyi, magyarországi és gyimesi dalok. Bátran kísérleteztek újfajta hangzásvilággal is, de nem tértek le az autentikus népzene útjáról. A CD külsős tagok bevonása nélkül készült Szenttamáson, tehát a zenekar tagjai játszottak, Juhász Gábor (hegedű), Juhász Gyula (brácsa), Vass Endre (hegedű), Ölveczky Tamás (klarinét) és Dvorácskó Szebasztián (nagybőgő), de az augusztus 21-i, a szabadkai városháza melletti téren 21 órakor kezdődő lemezbemutató koncerten a zenekar vendégeit is láthatjuk, hallhatjuk, Nemes Nagy Anita és Lackó Bálint Csík-dalokat ad elő, könnyűzenei számokat énekelnek népzenésítve, Lackó Bálint emellett majd táncol is Juhász Szécsi Viktóriával. Mindezt megelőzi majd egy nyilvános főpróba is, augusztus 20-án a budapesti rakparton. Azután lemezbemutató körútra indulnak.
De hogyan is jutott el a Juhász zenekar a most megjelent harmadik lemezig? Milyen tíz évet tudhatnak maguk mögött? Erről Juhász Gáborral, az együttes vezetőjével beszélgettünk.
– 2000-ben alakultunk meg a Népkörben. Előtte már a Népkör tagjai voltunk, különböző népzenei formációkban szerepeltünk, amelyeket Szöllősy Vágó Laci bácsi vezetett. Sok fellépést szervezett a VMMSZ, most pedig a VMMI is. Tamburázással kezdtük, azután megtanultunk vonós hangszereken is muzsikálni, én hegedülni kezdtem, az öcsém brácsázni. Úgy alakult, hogy 1999-ben kikerültünk Hajdújárásra az ottani néptánccsoportot kísérni, ott kezdtünk el igazán tánc alá muzsikálni. Akkor kezdtük a vonósokkal. Hát az még olyan nyekergésféle volt (nevet), de becsületesen, sokat gyakoroltunk, hallgattunk eredeti felvételeket, csiszolódtunk, és így kialakult a stílus meg persze a repertoár. A Népkörnek ekkor nem volt olyan állandó zenekara, ami a tánccsoportot is tudta volna kísérni, és 2000-ben kértek fel bennünket, hogy legyünk a Népkör zenekara. Juhász Gyula, Szabó Ottó bőgős és én alkottuk az első felállást.
– Sokat lökött a pályafutásunkon, hogy hívtak bennünket Zentára muzsikálni. Lelkes szülők lelkes kisgyerekeihez érkeztünk. Csókán pedig hagyománya van a táncház-mozgalomnak, és ekkor kerültünk a táncház világába zenészként. Kéthetente táncházaztunk. Emellett Szabadkán is igyekeztünk népzenei esteket szervezni. Szabadkán táncházi élet akkor nemigen volt. Közben a tánccsoportok Újvidékről, Adáról, Kishegyesről, Óbecséről, Péterrévéről is hívtak bennünket, hogy kísérjük őket. A csoportoknak szükségük volt zenekarra. Mindeközben arra is igényünk volt, hogy a zenekarnak legyen egyfajta külön élete, önálló vonala is. 2005-ben, amikor ötévesek lettünk, volt egy jól sikerült koncertünk hajnalig tartó mulatsággal. Ekkor már motoszkált bennünk, hogy jó lenne egy lemez, de heti 4-5-6 fellépéssel nagyon mozgalmas időszak volt ez, A juhászok így élnek című első lemez így csak 2007-ben készült el. Ekkor már Szebi volt a bőgősünk. 2009-ben pedig egy gyermeklemez is megszületett, a Heje-huja vigalom.
– Sok helyre eljutottunk, szívesen tettük, tesszük a mai napig, mert úgy gondolom, hogy a zene egy szolgálat. A zenével szolgálatot teszünk a táncosoknak, a közönségnek, mindenkinek, aki meghallgat minket. Mi, ha valamit elvállaltunk, azt meg is csináltuk. De nem úgy, hogy csak kiálltunk, és rezzenéstelen arccal játszottunk, hanem beleadtunk mindent. Ápolni, fejleszteni és fejlődni is kell. Fejleszteni hangzásilag, rendezésileg. Volt úgy, hogy egy este három helyre is mentünk fellépni. Fontosnak tartom, hogy eljussunk a népzenével például Bánátba is, hogy mindenhol jelen legyen. Elvinni az emberek közé. Egyfajta misszió ez.
– Mi az, ami még hiányzik? Az utánpótlás. Egyelőre annyi elfoglaltságunk van, hogy nem tudunk kellően foglalkozni az utánpótlás nevelésével. Azon is dolgozni kell, hogy legyen érdeklődés. Azon vagyunk, hogy egyre népszerűbbé tegyük a népzenét, megszerettessük, feltegyük az érdeklődőket a népzenei sínre, azután majd elindul a vonat – mondta el Juhász Gábor.
