Az integráció jegyében minden leendő elsősnek lehetősége van a többségi tagozatokba kerülni, tehát azoknak is, akiknek egyébként a gyógypedagógiai iskolákban lenne a helyük. A szakemberek elvégzik az iskolába indulók képességeinek felmérését, és elmondják a szülőknek, ha a gyógypedagógiai iskolát javasolják, a döntés azonban a szülők kezében van.
Ha a szülő nem ért egyet a szakemberek véleményével, beírathatja a gyermekét a többségi iskolába is. Éppen ezért esett mostanában egyre több szó arról, hogy a gyógypedagógiai iskoláknak a szeptembertől érvényben levő intenzív integrációs program miatt talán nem is lesznek elsőseik. Vannak azonban olyan szülők, akik belátták, hogy gyermeküknek hathatós segítségre van szüksége, és a gyógypedagógiai tagozatot választották. Szabadkán is történt ilyen. Ahogy azt Jovanka Tešanovićtól, a szabadkai Žarko Zrenjanin Általános Iskola és Középiskola igazgatónőjétől megtudtuk, az intézményükben 6 elsőssel kezdődik a tanév, közülük ketten mentálisan hátrányos helyzetük mellett fizikailag is hátrányos helyzetűek. Szerb elsős tagozat nyílik, magyar tagozat azért nem lesz, mert az iskolába idén nem írattak be magyar gyerekeket.
– Ha kiderül, hogy segítségre van szükség, akár szociológiai, akár egészségügyi, akár szellemi értelemben, a szülő eldöntheti, hogy a többségi iskolába íratja-e a gyerekét megfelelő szakember segítsége nélkül, vagy a többségi tagozatba, úgy, hogy szakember foglalkozzon vele, vagy a gyógypedagógiai iskolába, amennyiben a szakemberek javaslatai között ez is szerepel – hallottuk az igazgatónőtől, aki szerint azzal van a legnagyobb gond, hogy a szülőknek nehéz elfogadniuk, hogy a gyermeküknek segítségre van szüksége. Az, hogy mégis a gyógypedagógiai iskolába íratják-e a kicsit, a baj mértékétől függ.
– A legfontosabb, hogy itt szakemberek dolgoznak. A tanítók, a tanárok különféle szemináriumokon nem tudnak defektológusokká válni. A tanítók elviszik negyedik osztályig a gyereket, de jön az ötödik osztály a sok tanárral, és akkor végképp elveszhetnek. A tanárnak nehéz megvalósítania a differenciált oktatást, hogy valóban kellően odafigyeljen a gyengébb tanulókra is, a tehetséges diákokra is, meg az átlagos képességűekre is. Van úgy, hogy ekkor kerülnek hozzánk, és azt kell mondjam, a mi gyerekeink, akik elsőtől itt tanultak, jobban teljesítenek, mint a többségi iskolából ötödikben hozzánk kerülő társaik – mondta Tešanović.
1080 diák segítségre szorul
Megtudtuk, hogy a Žarko Zrenjanin csapata – Szabadka általános iskolai tanárainak egy csoportjával karöltve – elvégzett egy felmérést, amelyből kiderül, hogy Szabadkán a többségi iskolákban 1–4. osztályban 1080 olyan diák van, akinek valamilyen segítségre van szüksége, vagy azért, mert gyengébben hall, gyengébben lát, olvasási, tanulási, esetleg beszéddel kapcsolatos nehézségei vannak,vagy azért, mert komolyabb mentális problémája van. A gondok legnagyobb része kiküszöbölhető a többségi tagozatokban, tehát nincs szükség a gyógypedagógiai tagozatra, de közülük mintegy 20 gyermeknek mégiscsak ott lenne a legmegfelelőbb helye.
A többségi iskolákban is szükség lenne a gyógypedagógusok segítségére az iskolapedagógus és az iskolapszichológus munkája mellett, ám – ahogyan azt Valentina Stipić Vasilovtól és Horvát Anikótól, a Žarko Zrenjanin Iskola gyógypedagógusaitól megtudtuk – lehetetlen kivitelezni, hogy például a Žarko Zrenjanin Iskola gyógypedagógusai járják rendszeresen Szabadka tanintézményeit, mert az iskolájukban elvégzendő munka szinte az egész napjukat kitölti.
– Az iskolánkban a tanórák mellett individuális fejlesztő foglalkozások is vannak, amelyeket a gyógypedagógusok tartanak. Emellett van pedagógus, pszichológus, szociális munkás, iskolanővér és rendszeresen idejáró fogorvos is. A tanítók is gyógypedagógusok, az iskola többi szakembere pedig szeptemberben bejár az órákra, hogy megnézze, a gyerekeknek a tanórák mellett milyen egyéni foglalkozásokon kell részt venniük. A felsőben tanító tanároknak egyéves specializáción kell részt venniük (kilenc vizsgát kell letenniük) a belgrádi egyetemen, hogy ebben az iskolában taníthassanak. Napközi is működik, ahol a tanulók megcsinálják a házi feladatokat, és onnan mennek az egyéni foglalkozásokra. A középiskolásaink lakatosmunkát, varrást, virágkötészetet és autómosodai munkát tanulnak több gyakorlati órával, mint elméletivel. A középiskolai képzés előtt a nulladik évben belekóstolnak mindegyik, általunk kínált mesterségbe, s kirajzolódik, ki melyiket tanulja. Aki viszont nem tudja elvégezni a szakközépiskolát, az is kap a nulladik év után egy elismervényt, hogy segédmunkásként alkalmazható. A súlyosabban sérült gyerekekkel nem tanórák keretében, hanem külön csoportokban másfajta fejlesztési program szerint dolgozunk – hallottuk a szakemberektől, akik szerint a gyógypedagógiai tagozatokon az a legnehezebb feladatuk, hogy a lehető legpontosabban kirajzolódjon előttük: kit milyen irányba indítsanak, kinek milyen egyéni fejlesztés kell, s persze ezt nem elég egyszer megállapítani, folyamatosan figyelni kell a diákokat, hiszen – mint mindenki – a gyógypedagógiai iskolába járó gyerekek is változnak.
