Miután nem nyílt meg az elsős magyar osztály, ahogy a kombinált tagozat sem Szabadka külvárosában, a sándori általános iskolában, és a Sonja Marinkovićban sem lett magyar elsős tagozat, most a városig kell eljutnia néhány magyar kisdiáknak, akiknek utaztatását az MNT egy iskolabusz indításával oldotta meg.
Ahogy azt Soós Mihálytól, az MNT oktatási kérdésekkel megbízott hivatalnokától, az iskolabusz program koordinátorától megtudtuk, a programot az MNT finanszírozza, a gyermekek utazása ingyenes. A Suboticatrans diákjárata jelenleg 17 alsós gyermeket szállít, és napi 130 kilométert tesz meg, Sándorból, Békováról, Gabrićki šupljakról, Szentkútról utaztatja a tanulókat három szabadkai iskolába.
Reggelente negyed hétkor indulnak, először a gabrići tanyán vesznek fel egyetlen gyereket, egy negyedikes fiút, aki eddig a sándori Szent Szávába járt, de mivel ott megszűnt a magyar tagozat, most ezzel a busszal megy az Október 10. iskolába. Innen a tanyáról halad a busz tovább a város felé, hogy háromnegyed nyolcra elérjenek a gyerekek az Ivan Goran Kovačić és a Jovan Mikić iskolába, nyolc órára pedig az Október 10. iskolába.
Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottságának elnöke elmondta, hogy 20 szülő jelezte érdeklődését, ebből 17-en igényelték is gyermekük számára az iskolabuszt. A 17 között 9 elsős kisdiák van. Egyelőre ez a 26 férőhelyes minibusz elég, de ha még többen jelentkeznek, akkor a buszok száma valószínűleg növelhető vagy igényelhető nagyobb busz. Egyelőre csak alsósokat utaztatnak.
Kollégámmal mi is tettünk egy utazást ezzel az iskolabusszal, elmentünk a gyermekekért az iskolákhoz, és hazakísértük őket. A buszon Szalma Beáta tanítónőt faggattuk, aki örömmel mondta, hogy mindeddig nem akadt semmilyen nehézség, rendben zajlanak az utazások, s remélhetőleg ez így is marad. A gyerekek elég fegyelmezetten viselkednek, bár hazafelé persze kicsit felszabadultabbak. A busz indulási ideje a negyedikesek utolsó tanítási órájához van igazítva, a kisebbek, akik korábban végeznek, addig a napköziben vannak, megcsinálják a napközis tanító nénikkel a házi feladatot.
Először három kis elsőst vettünk fel a Jovan Mikić iskolánál, akik még nagyon szerényen, csendesen huppantak a busz üléseibe, pár perccel később azonban, amikor az Október 10. iskolánál beszállt 10 kisdiák, egészséges gyerekzsivajjal telt meg a busz, s miután az Ivan Goran Kovačić diákjait is felvettük, a hazafelé úton már felszabadultan beszélgettünk. A gyerekek elmondták, hogy egyáltalán nem unalmas ez a buszozás, lehet ismerkedni a másik iskolába járó diákokkal, elmondják kivel mi történt aznap az iskolában. A bő másfél órás hazaút arra is jó, hogy barátságok alakuljanak ki, arra is, hogy akik netán az út elején valami csip-csup dolgon összezördülnek, az utazás végére már ki is béküljenek. Beszélgetés közben persze fogyatkoztunk. Van, akit éppen a háza előtt tesz le a busz, de ahogy Beáta mondta, bár ez nem mindenkinél oldható meg, a gyerekek legfeljebb öt percet gyalogolnak a buszmegállóig, nem többet. A szülők kikísérik a gyerekeket, és ahogy láttuk, meg is várják őket. Sándorban az egyik buszmegállónál 3-4 szülő várta a csemetéket, őket gyorsan meg is kérdeztem, hogy mennyire elégedettek ezzel a buszos megoldással. Mindannyian azt mondták, jó ötletnek tartják az iskolabuszt. A gyerekeiket biztonságban érzik, főként mert – ahogy fogalmaztak – egy megbízható, aranyos tanító néni utazik velük, és ez így sokkal jobb, mintha a kicsik a városi busszal közlekednének, s az sem elhanyagolható, hogy a gyerekek ingyen utazhatnak.
