Miért fontos a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának az önállósulás? Ezzel a kérdéssel kerestük fel MezeiZoltán társulatvezetőt, aki elmondta: ez a hosszú távú megmaradásuk záloga.
– Pataki László '45-ben egy önálló intézményt hozott létre Magyar Népszínház névvel. ’51-ben azonban összeolvasztották a külön működő színházakat (Horvát Népszínház, Magyar Népszínház), és egy kéttársulatos intézményt hoztak létre (szerb és magyar társulat), ami azóta is egy gazdasági vezetés alatt működik. Már korábban is szó volt arról, hogy önállósulni kellene újra, de ez papíron egy évtizeddel ezelőtt, Kovács Frigyes vezetése idején – fogalmazódott meg. Az elképzelés azóta sem valósult meg. Most viszont megvan a lehetőség erre, megvan a háttér hozzá politikailag is, jogilag is. Nem öncélú elégedetlenségről, elszigetelődésről van szó. Egy multikulturális közösség sok színes „mozaikkockából” való felépítését látjuk izgalmasnak, értékesnek és élhetőnek – megőrizve minden mozaikkocka sajátos színét – így építve ki a többi színházzal együttműködésben egy egészséges, kreatív és magas művészi igényű interkulturális alkotói közösség lehetőségét. Ebből a szempontból a jogi és gazdasági önállósulás fontos dolog, jelenleg pedig kiskorúsítva vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a társulatvezetőnek nincs aláírási joga, nincs meg a teljes felelőssége egy társulat teljes körű irányításáért, nincs gazdasági felügyelete és ezáltal ügyintézési joga sem, csak elméleti betekintési lehetősége van a gazdasági folyamatokba. Nem szólhat bele a káderpolitikába valamint a javadalmazási és a jutalmazási rendszerbe sem, legfeljebb konzultáns lehet, amennyiben erre felkérik és lehetőséget adnak rá. A művészeti kérdésekben, repertoárpolitikában csak javaslatot tesz, de nem ő hozza a döntéseket. A Narodno pozorište – Narodno kazalište – Népszínház vezérigazgatója vétójoggal bír a társulatvezető minden döntése/javaslata felett. Hangsúlyozom: Ljubica Risztovszki igazgatónő szabad kezet ad nekünk, azaz olyan előadásokat tűzhetünk műsorra, amelyek a fent meghatározott kritériumokhoz igazodni tudnak. Ám a dolgok változhatnak, s tudjuk, hogy egy rigorózusabb igazgatóval az élen, aki netán nem így bánik a társulattal mint a jelenlegi igazgatónő, a társulat jövője nincs szavatolva. Egy rossz vezetés, egy vétójogait gyakorló igazgató alatt rövid időn belül szétzilálódhat a társulat. Így történhetett meg például, hogya Ristić-éra alatt teljesen szétforgácsolódott a magyar színészegyüttes, és amikor 1998-ban Kovács Frigyes átvette a társulat vezetését, a pusztán két színészre zsugorodott „csapattal” kezdhette a társulatépítést.
Az önállósulás tehát átláthatóbb és biztosabb, de elsősorban független és önálló működést jelenthetne. 60 éve várunk erre, és most itt a lehetőség, hogy megvalósuljon – hallottuk Mezei Zoltántól, aki arra, hogy konkrétan miben okoz gondot az, hogy a társulat nem önállóan működik, példaként a magyarországi pályázatokat hozta fel: – A társulat nagyon szerény költségvetésből dolgozik, a magyarországi támogatások nagyon sokat jelentenek. Ám egyes magyarországi pályázatoknál már az alapfeltételnek sem felelünk meg mivel nem vagyunk önálló jogi személy, egyes források pedig kizárólag önálló magyar intézményeket támogatnak. Amíg nem vagyunk önállóak, egyes pályázatokon egyszerűen nincs jogunk részt venni – annak ellenére, hogy ezek a pályázatok kimondottan a határon túli magyar kultúra ill. színházak támogatását szolgálják. És a pályázati feltételek egyre szigorodnak.
Amennyiben valóban megvalósulna az önállósulás, az egy új színház létrejöttét is jelentené, a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház megszületését, amely önállóan működne teljes rendszerként, saját igazgatóval. A társulatvezetővel arról is beszélgettünk, hogy – bár természetesen ez, így az első lépések idején még nem kristályosodott ki teljesen – milyen irányelveket követne, milyen arculattal rendelkezne ez a nemzeti színház.
– Az önállósulással a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház a Népszínház magyar társulatából alakulna. A nemzeti elnevezés tartalmat is jelöl, így feladatköröknek és a lehetőségeknek is sokkal többet kellene fedniük a jelenlegihez képest. Azt gondolom, hogy a társulatunk szakmai szempontból van olyan szinten, megvan az elhivatottsága, hogy képviselje azt a tartalmat, amit a nemzeti színház jelent, hogy megfeleljen e küldetésnek. Teszem hozzá, én minden színház munkáját küldetésnek tartom, és azt is fontos elmondani, hogy a nemzeti színház nem a többi színház kárára jönne létre, ahogy eddig sem így működtünk. A nemzeti színház nem zavarná a színházak közötti összhangot, ami véleményem szerint most is megvan, sőt, az önálló döntési jog sokkal gördülékenyebb, gazdaságilag és művészetileg is kreatívabb együttműködést tenne lehetővé. Ahogyan a Kárpátalján is létezhet a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, ahogyan Erdélyben is létezhet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, úgy a Délvidék is megérdemli egy nemzeti színház létrejöttét, megérdemli a közönség, a vajdasági magyarság.
