Tizennégy különleges, nem konvencionális, provokatív, kísérletező színházi produkciót láthatnak a színházkedvelők az idei, Észak/Dél alcímet viselő Desiré Central Station Fesztiválon, amelyet második alkalommal szervez meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház.
A tavalyihoz hasonló úton járnak most is a szervezésben? – kérdeztünk Urbán Andrástól, a KDSZ igazgatójától.
– A tapasztalataink pozitívak, általában azt láttuk, jól sikerült a tavalyi fesztivál. Talán az idén felkészültebbek vagyunk, jobban átlátjuk, hogy mi vár ránk. Művészi értelemben ugyanaz a koncepciónk. Persze számít az is, hogy mennyi pénz áll a rendelkezésünkre a fesztivál megrendezéséhez, de a színvonalát tekintve azt mondom, hogy ennyi pénzből is egy erős fesztivált tudtunk megvalósítani.
Milyen előadásokat láthatunk?
– Ivo Dimchev,az elsőosztályúnak tartott bolgár előadóművész két produkcióval szerepel. Az egyikben egy kutya is megjelenik szereplőként. Elhozza legismertebb alkotását, a Lili Handelt is. A Turbofolk című előadással itt lesz a rijekai társulat. Ugyancsak Horvátországból érkezik majd a Zágrábi Fiatalok Színháza két produkcióval. Szerbiai színházak is helyet kaptak: a niši Nemzeti Színház és a belgrádi Bitef Színház. Az előbbiektől nőkről szóló darabot láthatunk, a fővárosiaktól pedig az Othellót, és ez táncelőadás lesz. A táncszínházi produkciókat is fontosnak és értékesnek tartjuk, ezért a fesztiválon lesznek táncelőadások is, például a magyarországi Fehér Ferenc, a szerbiai–franciaországi Nagy József és a törökországi Çağlar Yiğitoğullari produkciója. Budapestről az Örkény István Színház hozza el a Jógyerekek képeskönyve című rémvarietét, amely egy fekete humorú vígjáték, Drezda–Szentpétervárról pedig a Derevo társulat a Harlekint, amely táncszínházi produkció. Szintén tánccal érkezik Gergye Krisztián koreográfus, aki egy ideig Jáván élt, ezért az ottani táncokból is merít. A Pont Műhely a YU-HU-RAP című darabbal lép fel, ez egy koncert és színház határán mozgó produkció.
Készültünk off-programmal is. Délutánonként a Desiré Akadémia keretében egy-egy neves rendezővel találkozhatnak az érdeklődők. Mindenkit szívesen látunk, aki beszélgetni szeretne vagy meghallgatni, mit gondolnak ezek a művészek a munkájukról, a színházról és önmagukról.
A házigazda társulat, a Kosztolányi színház nem szerepel a programban...
– Ez nem lesz teljesen így. Játszani fogunk saját előadást is, amit külön nem akartuk feltüntetni a most meghirdetett programban, de később persze erről is értesítjük a közönséget. A vendégeink is igényelték, hogy ne csak mint szervezőkkel találkozzanak velünk, a fesztivált azonban nem elsősorban saját magunk propagálására használjuk.
Szabadka város 4 millió 894 ezer, a kulturális minisztérium pedig 1 millió dinárral támogatta a fesztivált. Az idén tehát szerényebb összegből gazdálkodhatnak.
– Biztosan vannak, akik szerint ez is sok pénz, de tudni kell, hogy egy színházi fesztivál megszervezése nem olcsó mulatság. És az is igaz, hogy sokkal kisebb fesztiválok jönnek létre sokkal nagyobb költségvetésből. Igyekeztünk a lehetőséghez mérten összeállítani a programot, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy gyengébb vagy szegényesebb lenne az idei program. Nagyon izgalmas, dinamikus fesztivál lesz.
A tavalyi fesztivál még véget sem ért, amikor megtudhattuk, hogy biztosan megszervezik az idén is, tehát jó eséllyel hagyomány teremtődik a Desiré Central Stationből. Hogyan látja a fesztivál helyét Szabadka kulturális életében?
– Úgy vélem, tavaly a többség pozitív bombaként élte meg a fesztivált. A kritikusok már első alkalommal a régió egyik jelentősebb kortárs színházi fesztiváljának tekintették. A fesztivál olyan program, amelyre méltán büszke lehet az, aki eljön, és Szabadka várost is jó színben tünteti fel.
