A Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál legkülönlegesebb mozzanata mindig az, amikor távolabbi vagy nagyon távoli országokból érkeznek előadások.
Szerda estefelé egy indonéziai produkciót láthattunk, amelynek címe Mese a söprűről volt. A története egy emberről szól, aki hétköznapi megszokottsággal felsöpri a száraz faleveleket a háza előtt, majd pedig bemegy meginni egy teát. Amikor viszont ismét kijön, nem hisz a szemének. A kosara felborítva, a falevelek pedig szétszórva. Már pedig nem fújt szél és a közönség soraiban ülők is ártatlanok. Akkor mégis ki vagy mi csinált ekkora rendetlenséget? A válasz az előadás címében rejlik, és ez a történet tulajdonképpen azon gondolkodtat el, hogy amennyiben a tárgyak élnének, vajon hogyan látnának bennünket.
Az indonéziai színészek bábbal együtt köszönték meg, hogy részt vehettek a fesztiválon (Fotó: Lukács Melinda)
Az indonéziai társulattól megtudhattuk, hogy először jöttek csapatként Szerbiába, két napig tartott az utazás, közben négyszer kellett átszállniuk, de nagyon örülnek, hogy Szabadkán játszhattak.
Izrael tavaly is részt vett a fesztiválon, akkor a Guli című bábos mesével érkeztek Szabadkára, amely egy kisfiúról, Guliról szólt. Most egy másik színház vendégszerepelt egy bábos játékkal, a főszereplője pedig szintén egy kisfiú, Rudi volt.
Az izraeli színész szívesen megmutatta a bábját az érdeklődőknek (Fotó: Lukács Melinda)
Ez a kisfiú egy felhőkarcoló tetejében élt a szüleivel és mindig arról álmodozott, hogy a csillagok közé repül. A szülei azonban szerették volna jobban a talajon tartani, ezért megpróbálták felkelteni a figyelmét például a sportok és a zene iránt, de a kisfiút csak a csillagok érdekelték. Vajon mennyire kell kitartónak lennünk ahhoz, hogy az akár képtelenségnek tűnő vágyainkat elérjük? Ezt is taglalja az előadás.
