Konrád György az utolsó írók egyike, akinek irodalmon túli gondolatait, véleményét Európa-szerte méltányolják, ő az az író, aki következetes abbeli meggyőződésében, hogy az irodalom találkozás saját korunkkal, vagy ha úgy tetszik, saját korunk visszhangja – indokolta Zoran Paunović a szervezőbizottság egyhangú döntését, miszerint az újvidéki 3. Nemzetközi Prózafesztivál díját, a Milovan Vidaković-díjat idén Konrád György magyarországi írónak, esszé-, és tanulmányírónak ítéli oda.
A díjátadásra tegnap kora délután került sor a tartományi székváros patinás képtárában, a Matica srpska Galéria dísztermében, ahol Igor Pavličić polgármester nyújtotta át a díjat a Szerbiában igen népszerű írónak, hangsúlyozva, hogy a díj jó kezekbe kerül, hiszen „Konrád György bizonyította, hogy városunk barátja”, emellett az Újvidéki Egyetem díszdoktora.
A megnyitóünnepségen Konrád kifejtette, hogy jóleső érzés Újvidéken díjat átvenni, hiszen több barátja él a városban, és itt otthonosan érzi magát. Újvidéket Budapesthez hasonlította, hiszen itt is, ott is van vár, amit a Duna választ el a város másik részétől. Vickó Árpád hű szerb nyelvű fordításában bevallotta, a díj névadójának, Vidakovićnak a műveit nem ismeri, ennek ellenére el tudja helyezni egykori magyar kortársai közé, és biztos benne, hogy a romantika felől a realizmus felé tartott, és abban is, hogy pesti polgárként írta meg szerb nyelvű regényeit. Kitért Vidaković korának, a XIX. század első felének különös jellegzetességére: a kettősségre, melyben a hősiesség és a gyakorlatiasság szeretetreméltóan keveredett, s mely kettősség Széchenyi Istvánban csiszolódott ki leginkább: ő egyszerre volt hihetetlen fantaszta és gyakorlatias ember.
A Prózafesztivál megnyitóján jelen voltak az idei, háromnapos rendezvény résztvevői, az a kilenc író, akik közül legtöbben személyesen is ismerik Konrád Györgyöt, és akik péntekig esténként találkoznak olvasóikkal. Tegnap Vida Ognjenović, Svetislav Basara és Konrád György egy-egy óra erejéig beszélgetett el az érdeklődő közönséggel.
