Lapunk hétvégi számát lapozgatva döbbentem rá ismét, mennyire gazdagok is voltak (minden rigolya ellenére) a hetvenes évek. „Ilyenkor nyáron, júliusban zarándokútra kelünk, és Kavilló felé vesszük az irányt, hogy megnézzük a Tanyaszínház bemutatóját. Nem kis esemény ez ezen a tájon, hiszen az utóbbi időben a művelődés terén itt mindent csak tönkretesznek, elvisznek, bezárnak, rombolnak, s akkor megmarad egy önmagát fenntartó kis csoport. Több mint három évtizede ellenáll, és intézménnyé lesz.” Hasonló kor, hasonló hányattatott múlt, hasonló társadalmi szerep írható a TAKT, a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor számlájára is, mely más művészeti ágazatban, és kisebb tömegeket megmozgató rendezvény ugyan, de fontossága a maga nemében elvitathatatlan. És ez csak a TAKT meg a Tanyaszínház. Hány harmincadik, vagy harmincegynéhányadik évfordulót jegyzünk idén művelődési téren?
„Ács József emlékére, aki kitalálta a TAKT-ot, és Hevér János emlékére, aki meg is valósította”, írta tavaly megjelent kiadványában a székelykevei származású Péter László az 1970-es évektől Temerinben kibontakozó alternatív művészeti élet történetét feldolgozó kiadványában. A könyv a művésztelepen készült számos dokumentum és fénykép segítségével három évtized távlatából emeli a TAKT-jelenséget az élő legendák sorába, méltó képet adva az alkotói közösség munkájáról, műfaji és szellemi sokszínűségéről, melyben egyaránt jelen volt a hagyománytisztelet, a megújító szándék, a transzavantgárd igézete és az új szellemi mozgalmak iránti fogékonyság. Talán éppen ez mentette meg a rendezvényt az „elfáradástól”, ezért maradhatott fenn mintegy három évtizedig. Bátor ifjúsági kalandként indult, gyorsan mozgalommá terebélyesedett, s bár az amatőrizmus jegyeit is mindvégig magán viselte, bátran emlegethető Kárpát-medencei vagy Közép-Kelet-Európai hatósugarú alternatív rendezvényként. Idén TAKT Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor 1976-2008 címmel került kiadásra ugyancsak Péter László műveként a TAKT kismonográfiája, a magyarországi székhelyű, de vajdasági szellemiségű Timp Kiadó gondozásában, mely gazdag illusztráció kíséretében kísérelte meg összefoglalni mindazt, ami TAKT alatt értendő. A Nagybara parti tanyán, az alkotóműhely sokéves helyszínén vasárnap gyülekező „veteránok”, valamint a szerző és a kiadó mellett Csorba Béla fogalmazta meg többek között, hogy több mint három évtizedes fennállása során a TAKT mind szervezeti felépítése, mind pénzelése tekintetében sok minden megért, többször átalakult, de a mozgalom temerini alapítóinak, elsősorban Hevér János ötletességének, áldozatvállalásának, és kitartásának köszönhetően sikerült sokszor a semmiből feltámasztani, életben tartani, és a vajdasági képzőművészeti élet egyfajta bölcsőjévé tenni.
A TAKT életképességének legjobb bizonyítéka az e heti tábor, melyet Utcai Dávid vezet. Több mint 30 17 évnél idősebb fiatal, közöttük négy mórahalmi, műhelymunka keretében foglalkozik festészettel, szobrászattal, grafikával, fotóval és kerámiával. Munkáikból várhatólag szeptemberben nyílik kiállítás, amikor Temerinben ismét „találkozni fog” a TAKT két generációja, legalábbis egy-egy kiállítás erejéig, ugyanis az egykori TAKT-osok alkotásaiból is szeptemberben nyílik kiállítás. Már csak ráadás, hogy ekkor mutatják be majd a TAKT által meghirdetett Benedek Elek rajzpályázat legsikeresebb alkotásait is.
