A határon átívelő IPA-program keretén belül a karlócai Szerémségi Sarok (Sremski kutak) vendéglő tulajdonosa Hamvas Béla-estet szervezett. Dr. Sava Babić, ismert Hamvas Béla-kutató és a szerző minden nálunk megjelent művének fordítója, saját benyomásairól és érzéseiről vallott a szép számú közönségnek, feltárva, hogy Hamvas Béla tulajdonképpen megtanít bennünket beszélgetni, hallgatni a másik felet, türelemre, hogy a környezetünk mondanivalója eljusson hozzánk.
Aleksandar Matić színművész, az irodalmi vendéglő tulajdonosa rövid részleteket mondott Hamvas Béla műveiből és némi történelmi visszatekintést Karlóca és a magyarországi kapcsolatok alakulásáról. Sava Babić lapunknak arról nyilatkozott, hogy milyen indíttatásból nyúlt Hamvas Béla írásaihoz, és hogyan kezdte azokat fordítani szerb nyelvre.
– Hamvas Bélával úgy állnak a dolgok, ha valaki elolvas tőle egy szöveget, akár pár mondatot csupán, és ha nincs valami mással túlságosan elfoglalva, ami elvonná a figyelmét, akkor kész, a Hamvas-szöveggel összeforr. Nem marad neki más hátra, mint kutatni tovább újabb és újabb Hamvas-művek után. Velem is így történt ez, eleinte csak folyóiratokban megjelent cikkeket tanulmányoztam és azt kezdtem átültetni szerb nyelvre, majd miután rábukkantam a műveire, azokat is fordítottam. Így éltem, dolgoztam, és fordítottam, mert nem tudtam ellenállni, mindig újabb és újabb Hamvas-szöveg került a kezembe, amit feltétlenül le kellett fordítanom. Egyébként az ember arra kényszerül, hogy Hamvas gondolatait másokkal is megossza, egyszerűen ez így jön és lehet a napnak bármelyik szaka, akár éjfél is, ha rábukkan egy kifejező mondatra, kénytelen valaki mással is tudatni. Én is folyton az ismerőseimnek így szóltam: nézd, mit gondol bizonyos dologról Hamvas Béla.
– Önnek köszönhetően talán Szerbiában népszerűbbé vált Hamvas Béla mint Magyarországon.
– Igen, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket itt meg kell érteni. A szerbek egy bizonyos időben belesüllyedtek egy mélységbe, nem találták a kiutat, nem volt mibe kapaszkodniuk. A kilencvenes években az akkori 30–40 évesek egyszerűen nem tudtak mihez nyúlni, mit kezdeni mindazzal, ami körülöttük történt, s akkor rábukkantak Hamvas Bélára és abban a pillanatban egyértelművé vált előttük, hogy mi történik ebben a világban. Más rálátást kaptak a dolgokra. Magyarországon ez nem volt így, a magyarok mindig azt hitték, még ma is, hogy Nyugaton van a megoldás nyitja, és a nyugati irodalomtól várták mindazt, amit mi Hamvas Bélától kaptunk meg. Persze ennek van egy olyan oldala is, hogy a nyugati irodalom sokáig elzárt volt Magyarország elől, és amikor megnyílottak a lehetőségek, egyszerre beözönlött mindenféle jó és rossz is Nyugatról. Ez folytatódik még ma is, de talán eljön az a pillanat, amikor ezzel betelnek és visszatérnek Hamvas Bélához, és ezeket a műveket nem is kell lefordítaniuk, mert mind magyarul íródott.
