Tizedik alkalommal rendezte meg a Vajdasági Magyar Folklórközpont a Vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövője elnevezésű szakmai konferenciát, amelynek ezúttal a központ székhelye adott otthont Szabadkán. A neves hazai és magyarországi szakemberek, néprajzkutatók mellett jelen voltak a vajdasági magyar tájházak megálmodói, létrehozói, működtetői is, hogy egyrészt megosszák tapasztalataikat a résztvevőkkel, másrészt választ kaphassanak a felvetődő kérdésekre. Raj Rozália, a VMF munkatársa elmondta, az összejövetel célja ez is. A rendezvény 2002 óta folyamatos, évente egyszer-kétszer szervezik meg mindig máshol, persze olyan településen, ahol szakmai kirándulást is tehetnek a résztvevők a település tájházában, múzeumában, néprajzi kiállításán, helytörténeti gyűjteményénél. Ahogy hallhattuk, a létrehozott tájházlánc bővítése, tehát újabb tájházak létrehozásának ösztönzése is célja a konferenciának, amelyen adott a szakmai segítségnyújtás a szakemberek előadásai és a velük való beszélgetés által. Jó alkalom ez a kapcsolatteremtésre, tapasztalatcserére is. Tárgyak és eszközök megismerése, pályázási lehetőségek, útmutatás a tájházak élővé tételéhez, a helyi szokások megismerése, a falusi turizmus ösztönzése... Minderről szó esik egy-egy ilyen összejövetelen előadások és kötetlen beszélgetések, hozzászólások formájában is. Az évek során eddig 39 előadótól 73 előadás hangzott el. A tizedik tanácskozáson többek között videó-összeállítást láthattunk a bácsgyulafalvi Dohány- és kovácsmúzeum megnyitásáról,
hallhattunk a kupuszinai (bácskertesi) helytörténeti gyűjtemény jelentőségéről és a tájházak berendezéséről is. Az előadások közötti szünetben megtudtuk, hogy a gombosiak is hamarosan büszkélkedhetnek tájházzal. Épülettel már rendelkeznek, viszont mivel elég romos állapotban van, a felújítás most a legfontosabb lépés. A tiszakálmánfalviaknak (Budiszava) viszont már van tájházuk, vagyis ők így nevezik, de ahogy azt a konferencián hallhattuk, nem mindent nevezhetünk tájháznak. A budiszavaiaknak tehát lehetőségük adódott megtudni, vajon a tájházuk valóban tájház-e, vagy mi lehet a megfelelő elnevezése. Dr. T. Berecki Ibolya néprajzkutató szerint a budiszavai tájház inkább néprajzi, helytörténeti gyűjteménynek nevezhető, de természetesen ez semmit sem von le az értékéből. A magyarországi szakember beszélt arról is, milyen házakat jó kiválasztani tájháznak, és hogyan kell azokat berendezni.
– Amikor élettel akarjuk megtölteni a tájházat, esetleg foglalkozásokat is szeretnénk ott tartani, időszaki kiállítást is megrendezni, akkor egy tagoltabb épületegyüttes tud megfelelni a célnak, de olyan, amely még megtartotta az archaikusabb vonásokat. Akkor nevezhetjük a tájházat tájháznak, ha eredeti népi építészeti, helyben megőrzött építészeti objektumot rendezünk be mindenképpen helyből származó tárgyakkal, és nagyon fontos, hogy enteriőrnek: például konyha-, szoba- vagy éppen istállóbelsőnek kell lennie. Egy életszínteret kell bemutatni. Nem kevesebb akkor sem, ha azt mondjuk, hogy helytörténeti vagy néprajzi kiállítás, és ilyenkor a berendezést illetően kicsivel több is a szabadságunk. Megtehetjük, hogy az enteriőrnek csak egy részét állítjuk vissza. Nagyon fontos a tárgyak nyilvántartásba vétele is, hiszen ez jelentheti a tárgyak védelmét. Magyarországon a nyilvántartásba vétellel a tárgyak nemzeti értékké válnak, hivatalosan is a kulturális javak közé sorolódnak, és ekkor már csak miniszteri engedéllyel mozgathatók, nem beszélve arról, hogy így adódik több lehetőség elérni azokat a forrásokat, amelyek segítségével jobb állapotba is hozhatók, restaurálhatók is ezek a tárgyak – hangsúlyozta a szakember.
A tanulmányi kirándulás idén sem maradt el, a résztvevők látogatást tettek a Hajdújárás környéki Róka-tanyán.Nagy István, a VMF elnöke pedig örömmel jelentette be, hogy jövőre is biztosan megszervezik a konferenciát, ugyanis sikerült hozzá anyagi eszközöket szerezni.
