Kárpát-medence öröksége a néptáncpedagógiai iskola. Egy képzés, amelyet a szabadkai Népkör MMK és a topolyai Kodály Zoltán MMK bonyolít le a Budapesti Táncművészeti Főiskola tanterve alapján, s amelyre Vajdaság egész területéről érkeztek a hallgatók, olyanok, akik elhivatottak a néptánc magas szintű oktatása és a néptánckultúra erősítése iránt.
Sajnos nálunk nem akkreditált, de ettől függetlenül vitathatatlanul fontos ez a képzés, amely arra hivatott, hogy a képzést elvégző, okleveles néptáncpedagógusok a néptánc iránt érdeklődő felnövekvő generációknak az összegyűjtött tapasztalatot és a megszerzett tudást átadhassák, biztosítva ezzel a néptáncmozgalom minőségi fejlődését.
Idén ősszel már a második generáció kezdte meg tanulmányait. Előttük, az első generációban 16-an vehették át oklevelüket. Ők immár okleveles néptáncpedagógusként tevékenykednek, köztük a szabadkai Lackó Bálint is, akivel a képzés fontosságáról beszélgettem.
– Nekünk ez egy négyéves, azaz nyolc szemeszteres képzés volt. A mostaniaknak hat szemeszteres lett. Hétvégi képzésben vettünk részt. Tanultunk szociológiát, pszichológiát, módszertant, s persze szaktantárgyaink is voltak, mint például a nagyon fontos táncjelírás, mozgástechnika, de megismerkedtünk a gyermekjátékokkal, a viseletekkel is. Neves magyarországi és hazai előadóink voltak, többek között Árendás Péter, Lévai Péter, dr. Szöllősy Vágó László, Bodor Anikó, Raj Rozália, Gábrity Molnár Irén. Ez egy iskola, ahol szakmát tanul az ember – hallottuk Bálinttól, aki azt is elmondta, nagy az érdeklődés a képzés iránt, ez is bizonyítja szükségességét. Vele együtt 32-en kezdték meg a képzést, és közülük 16-an vehették át az oklevelet.
Rumenyákovity Karlót is beszélgetésre invitáltam. Ő most kezdte a képzést. Természetesen a néptánc iránti szeretet vitte erre a lépésre.
– Eddig négy hétvégén volt óránk. A táncjelírást most kezdtük. Mivel ez fontos tantárgy, nagy óraszámmal megy. Hogy mi a táncjelírás? Ezzel úgy tudod leírni a táncot, mint a zenét a kottával. Minden táncos számára külön leírható vele a koreográfia. Ezzel jegyzetelnek gyűjtéskor is, hogy pontosan le legyen jegyezve, hogy hogyan is táncolják az adott táncot. Mivel nagyon aprólékosan, a legapróbb részletekig le lehet jegyezni mindent, nem egyszerű megtanulni. Ha pontosan akar valaki táncolni, akkor le kell tudnia olvasni a táncjeleket – mondta Karlo.
A jeleknél tartva meg is kérdeztem, hogy egy koreográfus mennyire lehet úttörő, mekkora mértékben kell kötni magukat a hagyományokhoz, és mi az, amiben változtathatnak. Fiatal beszélgetőtársaim elmondták, nagyon sokfelől meg lehet közelíteni a táncot. Készülhet színpadi mű is akár autentikusságában megőrzött táncokkal, és ez már ekkor valami más, de mégis hagyománytisztelő dolog. Mint mondják, mindenféle hagyományt meg lehet jeleníteni a színpadon, például szüreti bált vagy esküvőt, és ennek keretében autentikusan néptáncolni.
A képzésben résztvevők persze nem táncolni megtanulni járnak a néptáncpedagógiai iskolába, hiszen táncolni már tudnak, hanem a tudás továbbadása céljából. Sok mindent megtanulnak, és megtanulják azt is, hogyan kell mindezt alkalmazniuk, továbbadniuk. De mint mondják, bár a tanítást tanulják, arról, hogy ezek után ők maguk ne táncoljanak, csak tanítsanak, természetesen szó sincs, hiszen a pedagógusi munka és az aktív néptáncosi élet nem zárja ki egymást. Karlonak – mivel ő még csak most képezi pedagógussá magát – nincsenek tanítványai, de Bálintnak annál inkább. Két csoporttal foglalkozik, a 7-10 éves korosztályban mintegy 50 tanítványa van. Velük leginkább a különböző tájegységek gyermekjátékait ismerteti meg, ezek a néptánc világában az első lépések, ez készíti fel a későbbiekre a gyerekeket. Bálint másik csoportjában az általános iskolák felsősei kaptak helyet, ők mintegy 30-an vannak. Mivel a gyermekjátékokat egyszerűen nem lehet kinőni, a nagyobbaknál, sőt a felnőtteknél sem felejtik el.
Tekintve, hogy beszélgetőtársaim már évek óta a néptánc világában élnek, arra is kíváncsi voltam, hogy ők hogyan látják a vajdasági magyar néptáncéletet.
– Mivel ez az iskola szakembereket képez, akik keze alatt a tanítványok is mind jobbak lehetnek, az egész néptáncmozgalom még tovább fejlődhet – mondják. – Az is fontos, hogy a néptáncoktatók tapasztalatot tudjanak cserélni, kapcsolatban tudjanak lenni egymással.
Úgy látják, hogy a néptáncmozgalomnak egyre több támogatója lesz. Akár olyanok, akik magával a táncolással támogatják, akár olyanok, akik eszmeileg és esetleg anyagilag támogatják, akár olyanok, akik „csak” szeretik a népzenét, a néptáncot, és nézőként csodálják a táncolókat.
