Az építésztalálkozó résztvevői (Papp Imre felvétele)
Nem kisebb felvetéssel kezd ő dött a Dombos Fest keretében megrendezett XII.Campus, az építészek hagyományos találkozója, amely ugyan jóval korábban kezd ő dött mint a fesztivál, de egybeolvadt vele és jól kiegészíti annak tartalmát, mint az a felvetés, hogy mi vagy egyáltalán van-e értelme az építészetnek s ha igen mi lehet az.
Az építésztalálkozó valójában már a hét elején megkezdődött, amikor Sinkovics Ede tervei alapján megkezdődött a munka az úgynevezett szalmabenzinkút építésén.A valóban komoly és alapvető problémákat felvető előadások, a provokációnak vagy gondolkodtatónak szánt szalmabenzinkút mellett az építészek körüljárva Kishegyest , azt is felmérték, mi minden kellene ahhoz hogy a nagyvárosoktól is több híddal rendelkező falu hídjait, hogyan lehetne az alapvető funkción túl esztétikai élménnyé is tenni.
Hivatalosan a találkozó pénteken július 18-án kezdődött, azzal az esti eszmecserével, amely nem kevessebbre kereste a választ minthogy van-e értelme az építészetnek, vagy egyáltalán van-e értelme az ilyen és ehhez hasonló válaszkereséseknek. A találkozó résztvevőit a házigazda nevében ifj. Horváth László építész üdvözölte, majd nyomban át is adta a szót Pesti Attilának, aki bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy az élet , tapasztalataink szerint mindig egyfajta értelem felé halad, még akkor is amikor úgy gondoljuk, hogy nem így van. Mint mondta ha az építészetnek egyáltalán lehet értelme, az valószínűleg az, hogy szebbé tegye a környezetet, szebbé tegye az ember életét és feljavítsa életének körülményeit. A bevezetőt követő vitában a találkozó szinte minden résztvevője részt vett és kifejtette véleményét arról, hogy fontos-e az építészek számára ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, vagy csak meg kell tervezniük és lehetőleg maradéktalanul kivitelezniük elképzeléseiket. A felszólalók többsége szerint a globalizáció fémjelezte beavatkozások környezetünkben, elsősorban a városokban és kisvárosokban végzetesek lehetnek az eddigi jelleg megőrzése szempontjából. Tulajdonképpen e gondolkodás felveti a falusi és városi élet kérdését is, de mint az utóbbi időkben mindinkább bebizonyosodik az emberek többsége már nem vágyódik az idillikusnak tartott falusi életmódra, a múlt század nagyváros mellé költöző tendenciája lassan átvált a nagyvárosba történő beköltözéssel. Az alapvető kérdés, ahogyan dr. Hovány Lajos fogalmazott az, hogy a helyi építészet milyen válaszokat tud felkínálni a globalizmus kihívásaira. A csend, a nyugalom felé kell-e haladnunk vagy másra kell ügyelnünk? Úgy látszik, mint hangsúlyzta, nem a csend lesz az elsődleges, vagyis a helyi válaszokat kell megadni minden környezetben és ez lesz a helyi válasz a gobalizmus kihívásaira. A globalizmust ugyanis a jelek szerint az építészek többsége negatívumként éli meg, elsősorban azért, mert lerombolja a helyi jellegeket.
A találkozó második napján előadásokat hallhattak a részvevők különféle építészeti és kevésbé építészeti témákról. Dömötör Gábor az ír templomosok építészeiről tartott előadást, dr. Klein Rudolf egytemi tanár Carlo Scrpa és a japán építészet kapcsolatairól, dr Hovány Lajos a Palicsi-tó vízgyűjtő területének változásairól, Dávid István a fényfestészetről, Valkay Zoltán Zlatko Ugljen bosnyák építészről, Sinkovics Ede pedig kínai élménybeszámolót tartott. Befejezésképpen a részvevők a Vaskapuhoz és Versecre látogattak el.
A fesztivál irodalmi részében pénteken Szabó Gergely fiatal magyarországi prózaíró mutatkozott be, majd másnap a már álló szalmabenzinkút előtt felolvasást tartott a szerző valamint bemutatta első regényét Mirnics Gyula fiatal helybeli író. Az irodalmi részben sokan voltak kíváncsiak dr. Burány Béla Mért piros a gólya csőre? című könyvének bemutatójára, amelyen jelen volt a szerző két mesélője is. Mint elhangzott, ezek affajta erotikus mesék a népi hagyományok szerves részét képezik és végső ideje volt, hogy legalább egy kötet erejéig foglalkozzunk vele.
A szalmabenzinkút előtt megtartott irodalmi est folytatásában Sinkovics Ede, ifj. Horváth László és ifj. Virág Gábor felavatták a szalmabenzinkutat, mint az energiahiányra adott sajátos választ. Ahogy az ötletgazda Sinkovics Ede fogalmazott, legyen ez a benzinkút az első olyan benzinkút, ahol jól érzik magukat az emberek s ehhez Horváth László csak annyit tett hozzá, hogy a hét végén a búcsú előtti napokban már csapolt sört is lehet majd kapni ezen a benzinkúton.
A jövő hétfői Üveggolyóban bővebben is beszámolunk a XII. Campusról.
