A hét végén zárult a kishegyesi Dombos Fest, ahogyan a szervezők szokták emlegetni, az ország leghosszabb fesztiválja. Az első és az utolsó hétvégén kétségtelenül magas színvonalú produkciókat láthatott a közönség, de színvonal szempontjából nem volt gond a többi rendezvénnyel sem. A fesztivál tanulságairól és a jövő évi tervekről ifj Horváth László főszervezőt kérdeztük.
* Alig zárult le a fesztivál, a tapasztalatok egy része máris levonható. Hogyan értékeled az idei rendezvénysorozatot?
– Az idén végül is minden szerencsésen alakult. A nézőszám továbbra is 10 000 fő felett van, egyetlen produkciót sem kellett elhalasztani vagy lemondani, érdekes, de eső miatt sem maradt el semmi. Pályázataink 90%-a nyert, így pénzügyileg pozitívan zárjuk a fesztivált, a stáb bejáródott, ha a végére ki is fáradt, de bírta a feladatokat.
Incidensre nem került sor, sok vidéki és külföldi vendégünk is volt. Az első hétvégén, amikor a szabadegyetem is zajlik nem volt szabad szállás a faluban. Ha a művészek számát kellene összesíteni, akkor elmondhatnánk, hogy több mint 200 hazai és külföldi zenész, irodalmár járt Kishegyesen.
Közéleti személyek sokasága is megfordult Kishegyesen, ugyanúgy ahogy a sajtó képviselői sem kerülték el az eseményt.
Az idei mottó teljesült: a fényt bevittünk az éjszakába a fényfestészet által, így aki látta, annak valóban élményt jelentett!
Melyik produkciókat emelnéd ki?
– A nyitó nap az mindenki szerint tökéletes volt, hiába a romazenekarok tudják a dolgukat továbbra is... Emlékeztetőül, akkor játszott a budapesti Romengi zor autentikus romafolkot, aznap volt a legnagyobb őrület a Boban Marković koncerten, és kiváló hangulat alakult ki a vajdasági tamburazenére is az est záróakkordjaként. Ekkor még a fényfestészet az újdonság erejével hatott, így valószínű, hogy a sok kis jóból állt össze a felejthetetlen este. Kitűnő volt Boris Kovač műsora, és a ráadás Dresch Mihály és Ágoston Béla közreműködésével. A Sambass igazi népünnepélyt tudott összehozni, gratulálunk nekik!
Utolsó pillanatban vált biztossá a tuvai Huun Huur Tu fellépése, aki hallotta őket, vélhetően sokáig nem felejti el...
Nagy élmény volt az INNA szalma benzinkutat összehozni, nagy kár, hogy nem a fesztivál elejére épült meg, akkor még több rajongója lett volna... Mindent összevetve a fellépők 90%-a jól teljesített!
N Örökös dilemma, hogy kell-e ilyen hosszú fesztivál...Kell-e?
– Több szempont részletes elemzése alapján sem lehet egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Ha azt vesszük figyelembe, hogy többen hiányolták a hét közbeni programokat, filmvetítéseket, akkor kiderül, hogy ami volt, az sem elég. Ha azt mérlegeljük, hogy minél több művészeti területre kalandozzunk-e, akkor kiderül, hogy pont elég hosszú, hogy a népzene, a jazz, a világzene, az irodalom, az építészet, a színház világából valami értékeset mutassunk be. Ha azt nézzük, hogy a stábnak továbbra is nagyon fárasztó, akkor túl hosszú, ha azt számolgatjuk, hogy van-e elég néző, akkor kiderül, hogy ők bírják, ami megint csak azt jelenti, hogy kell a tartalmas kikapcsolódás minden hétvégére. Ha ezeket a véleményeket summázni kell, akkor talán a válasz mégis az igen: kell az egy hónapos Dombos Fest!
n Van-e már elképzelés arról, hogy mi lesz a jövő évi rendezvények középpontjában?
– Még az idei további terveinket sem pontosítottuk, pedig nem nagyon tudunk pihenni, ugyanis a Kishegyesi Önkormányzattal karöltve, a borkultúra népszerűsítésének az irányába is nyitnánk, ami azt jelenti, hogy 1-2 pince építését kezdjük meg szeptember hónap folyamán a Hegyalja utcai löszfalban. Ezek a vélhetően sikeres fejlesztések biztosan kihatnak majd a jövőévi eseményekre, ami azt jelentheti, hogy a borkultúrát is beemeljük a művészeti ágak közé. Vannak jó borfesztiválok, amelyekkel jó is a kapcsolatunk, akiktől lehet majd tanulni, így a Dombos Fest lényegét, az új dolgokkal való szembenézést jövőre sem fogjuk majd megkerülni.
