Újházi Adrienn újvidéki vizuális művész a BioArt és az ökológiai művészet területén alkot. Munkáinak egyik főszereplője a Scoby (baktérium- és élesztőkultúrák szimbiózisa) nevű anyag, amely számos kísérletezési lehetőséget rejt magában. A fiatal művésznő számos csoportos kiállítást tudhat maga mögött, az utóbbi időben azonban mind több önálló tárlaton mutatkozik be. A képzőművészt a BioArt fogalmáról, valamint jelenlegi projektjeiről kérdeztük.
– Kiskoromban minden évben falun, a nagyszüleimnél töltöttem a nyaraimat, tehát sok állat és növény volt körülöttem. Engem már akkor teljesen megfogott a természetközeli közeg. Mikor beiratkoztam a középiskolába, akkor tudtam, hogy képzőművészettel szeretnék foglalkozni, de ezen belül sok minden érdekelt. Nem tudtam eldönteni, hogy a grafikát, a szobrászatot, vagy a festészetet válasszam. Az akadémián végül a festészet mellett döntöttem. Ekkor kezdtem nagyobb lendülettel alkotni, és már ekkor jelen voltak nálam a természetes formák és anyagok. Akkor azonban még fogalmam sem volt arról, hogy most ilyesmivel fogok foglalkozni. Az egyetemi tanulmányaim alatt a tantárgyaim egyike volt a multimediális művészet, ahol az egyik tanárnőnk bemutatta a BioArtot, mint irányzatot, rögtön tudtam, hogy ez az, ami hozzám a legközelebb áll, ez az, amit eddig is kerestem, de nem tudtam definiálni. Ezután elkezdtem mélyebben kutatni a témában – mesélte Újházi Adrienn.
Mint mesélte, elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen munkákat lehetne bemutatni, és különböző természetes anyagokkal kezdett el foglalkozni. Az egyetlen nehézség az, hogy az ilyen műalkotásokat nem lehet egy egyszerű műteremben létrehozni. Itt valamiféle együttműködésre van szükség, például a biológiai karral, vagy hasonló intézményekkel. A BioArtnak van egy folyamata, nemcsak esztétikai jellege van, hanem egy kísérletezési fázisa is az élő anyagokkal, és engem ez vonz leginkább az egész folyamatban.
Milyen projekteken vettél részt az elmúlt időszakban?
– Januárban a Šok zadrugában a Goethe Intézet közreműködésével megvalósíthattam a harmadik önálló kiállításomat. Egy ökológiai-hangzásképet mutattam be, amely a Duna élőhelyének hangkörnyezetére épül. Szintén januárban vettem részt az Art, Nature, Technology című kiállításon egy ambientális installációval. Szinte az év eleje óta foglalkoztam az Újvidék – Európa kulturális Fővárosa platform részét képező, és az EkF alapítvány által támogatott Biofabrika, azaz Biogyár elnevezésű projekten, melynek zárórendezvényét szeptemberben tartottuk meg. A projektum kivitelezése tizenegy aktivitást ölelt fel, amely számos külföldi és hazai művész, szakértő és oktató részvételével valósult meg. A szervezett események ideje alatt a résztvevők és a vendégek megosztották tapasztalataikat és véleményüket az organikus és bio anyag felhasználásáról. A Bogdan Šuput Iparművészeti Középiskolában például műhelymunkákat tartottunk, ahol a diákok a Scoby nevű anyaggal dolgozhattak. Azokat a munkákat, amelyeket a diákok készítettek ezeken a foglalkozásokon, utólag prezentáltuk egy kiállítás formájában. Úgy gondolom, fontos, hogy gyerekek már az iskolában halljanak ezekről az anyagokról, valamint hogy elkezdjék használni is ezeket. A program keretében panelbeszélgetéseket is szerveztünk, ahol arról volt szó, hogy az ilyen anyagokat milyen módon lehet felhasználni például a divattervezésben, az enteriőrtervezésben, a grafikai dizájnban vagy a formatervezésben. A projekt végén pedig egy kiállításra került sor a Selyemgyárban, ahol egy dokumentumfilmet is bemutattunk a program aktivitásairól. Nagy élmény volt számomra ez projekt, hálás vagyok, hogy részt vehettem benne, mert rengeteg tapasztalatot szereztem.
Idén először állítottál ki Budapesten, milyen munkákat vittél?
– Az egész program a környezetvédelemről szólt, és az én kiállításom ennek csak egy része volt. Az Inverted Nature (Kifordított természet) címre keresztelt tárlatom egy térinstalláció köré rendeződött, amely a természetet és mikrovilágát, illetve a Scoby gomba alakulását, növekedési fázisait mutatta be. Érdekes tapasztalatszerzés volt a számomra, mert minden fiatal művésznek nagy kihívás, hogy hogyan tudja például kiszállítani a munkáit külföldre, hogy hogyan lehet az egészet úgy összecsomagolni, hogy az megfelelő legyen a térhez és a témához is.
Milyen projekteket emelnél még ki?
– A munkáimat egy utazó tárlat keretében idén több országban is láthatták az érdeklődők, egyebek között Pécsett, Temesváron, Újvidéken és Szófiában. Részt vettem a pancsovai biennálén, ami az egyik legrangosabb kiállítás az országban. Részese voltam az idei újvidéki kortárs művészeti fesztiválnak is, amely az Ökológia, etika, esztétika című kiállítással kezdődött, ahol az én munkáim is megjelentek. Megemlíteném még a Bioart inclusive kiállítást, ami Kazahsztánban volt. Itt a belgrádi Kortárs Múzeum együttműködésében készült munkámat állítottam ki digitálisan, ami megmaradt az ő kollekciójukban. Idén szinte mindegyik kiállításon felkérés alapján vettem részt, ami nekem fontos visszajelzés volt. Ugyanis, közismert dolog, hogy a fiatal alkotóknak mindenhova saját maguknak kell bejelentkezniük. Vannak olyan kiállítások, ahol részvételi díjat is kell fizetni, szóval ha az ember el akar egy tárlatra jutni, akkor muszáj, hogy valamennyit befektessen, ami csak később fog megtérülni. Úgy tűnik, az én befektetéseim most kezdenek kamatozni, gyümölcsözni, ami hihetetlenül nagy boldogsággal tölt el.
