A Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia öt évvel ezelőtti újraindulását és azóta kifejtett munkásságát ünnepelték meg pénteken a tartományi képviselőház nagytermében, telt ház előtt, sok-sok illusztris vendég jelenlétében, akik közül hiányzott a Szerbiai Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Szerb Pravoszláv Egyház képviselete. Egeresi Sándor, a parlament elnöke az ünnepségen szólt arról, hogy mindig is elsődleges feladatának tartotta a képviselőház, hogy támogassa a VTMA-t, hiszen mindkét intézmény a regionális együttműködést, fejlődést helyezi előtérbe, s annak érdekében fejti ki tevékenységét.
Dr. Papp Endre, a 2004. július 22-én újra alapított akadémiánk elnöke az évforduló kapcsán a következőket nyilatkozta lapunknak.
– Komoly okunk van ünnepelni, hiszen ezt az elmúlt öt évet nem volt egyszerű végigcsinálni. Sok nehézséget kellett leküzdenünk, a folytonos és egyre fokozódó nyomásgyakorlásnak ellenállnunk, de mi tudtuk azt, hogy Vajdaság kulturális, regionális, művészeti, tudományos és egyéb sajátosságait képviseljük, s ennek szellemében tevékenykedtünk, s volt víziónk az intézmény jövője tekintetében. Ez segített bennünket abban, hogy végig ellenálltunk a bennünket ért támadásoknak, s kitartottunk mindaddig, míg a statútumnak és a hatásköri törvénynek köszönhetően létjogosultságot nyert az intézményünk. Mivel jubileumról van szó, elkerülhetetlen, hogy ne készítsünk leltárt, visszatekintve erre az időszakra, büszkén állítom, hogy nincs mit szégyellnünk, hiszen 33 könyv jelent meg, számos nemzetközi konferencián méltóképpen képviseltük szervezetünket, tudományos előadások és értekezletek sorát szerveztük Újvidéken, Szabadkán.
Milyen kapcsolataik vannak más intézményekkel?
– Mondhatom, hogy a külföldi intézményekkel jobb a kapcsoltunk mint a hazaival, hiszen a Szerbiai Tudományos és Művészeti Akadémia a nyolcvanas években kialakított memorandum szelleméhez híven máig elvitatja a VTMA létjogosultságát, ami különösen fokozódott a statútum és a hatásköri törvény körül kialakult vita kapcsán. Azt hiszem, máig se tudtak beletörődni, hogy mi létezünk, s igyekeznek kihasználni minden alkalmat, hogy bizonyítsák, hogy nincs ránk szükség. Viszont mi öt éven át kitartóan fejlesztettük a kapcsolatainkat, nagyszerűen együttműködünk a magyar, az osztrák, az ukrán és a szlovák akadémiával, valamint Európa-szerte számos más regionális és nemzeti akadémiával. Abban bízunk, hogy a statútum elfogadása után ez még fokozódni fog és a projektumainkat itthon és külföldön is jobban tudjuk majd érvényesíteni, sőt abban is reménykedünk, hogy újabb tagokkal bővíthetjük sorainkat. Remélhetőleg erre márciusban sor kerül majd.
A statútum és a hatásköri törvény vitája idején kialakult áldatlan helyzetnek még nincs vége, máig sem rendeződött az önök helyzete?
– Abban az időben még folyt a vita, nagyon nehéz volt, naponta értek bennünket vádaskodások, támadások. Érdekes módon nem olyan értelemben bíráltak bennünket, hogy a szaktudásunk és a felkészültségünk nem megfelelő, hogy a szakembereink nem naprakészek, hanem inkább azt domborították ki, hogy a vajdasági sajátosság nem annyira fontos, hogy ezért egy külön akadémiát kelljen létrehozni. De mi nem hagytuk magunkat, igenis kiálltunk azért, hogy mi mások vagyunk és mást tudunk nyújtani, mint a többi akadémia. Érvként felhoztuk azt is, hogy Németországban például a regionális akadémiák sokkal előbb megalakultak, mint az országos, hiszen a Német Szövetségi Akadémia csak néhány évvel ezelőtt jött létre. De talán hagyjuk is ezt a témát, hiszen amióta lezárult, lecsengett a statútum körüli vita, most azt mondhatom, hogy szélcsend van, néhány hónapja nem bántanak bennünket, mi pedig a mindennapos megélhetéssel igyekszünk foglalkozni.
Bizonyára vannak anyagi gondjaik?
– Nemcsak anyagi, hanem egyéb is, hiszen a Forradalmi Múzeumban kaptunk helyet, ahol nagyon szűkösen vagyunk, mindössze két helyiség áll rendelkezésünkre, amit már kinőttünk, jó lenne, ha megoldás születne arra vonatkozólag, hogy önálló intézményként kapjunk egy biztos otthont. Szeretnénk a taglétszámunkat is bővíteni, jelenleg 17-en vagyunk, ebből három rendes és 14 levelezői tagja van a VTMA-nak és egy tiszteletbeli tagunk is van, az ötéves mérlegkészítéskor arról is kell emlékeznünk, hogy 2004-től máig sajnos négy tagunk elhunyt.
Vannak többen önök közül, akik tagjai a szerb és a vajdasági akadémiának is?
– Nem, egyedül Ribár Béla volt tagja mindkét akadémiának, Kasztori Rudolf tagja a magyar és a vajdasági akadémiának is, Julijan Tamas az ukrán akadémiának és jómagam a Brüsszelben székelő európai akadémiának.
Most az ünnepélyes évforduló alkalmából kaptak-e valamilyen ígéretet arra vonatkozólag, hogy anyagi és egyéb helyzetük rendeződni fog?
– Ígéretet kaptunk, de mást még nem. Reméljük, hogy lesz belőle valami még az idén.
