A fiatal pedagógusok licencére, azaz szakvizsgájára vonatkozó szabályzat dr. Slobodan Vuksanović minisztersége idején, 1,5-2 éve lépett életbe. Azóta mindenki Belgrádban, az oktatási minisztérium által kinevezett bizottság előtt tesz vizsgát, s a fővárosi óvodában, iskolában tartja a vizsgafoglakozást, vizsgaórát.
Ez különösen a magyar nyelv és irodalom szakos tanárok esetében abszurd. A fiatal óvónők, tanítók, akik részben, illetve teljes egészében magyar nyelven végezték el főiskolai, egyetemi tanulmányaikat, általában képzőművészetből, zenei nevelésből vagy hasonló tárgyból vizsgáznak. Tehát a könnyítés az, hogy nem matematikát vagy szerb nyelvet kell előadniuk a belgrádi gyerekeknek. De ez nem megoldás.
Megkérdeztük dr. Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi titkárt, mi erről a véleménye:
- A kilencvenes évek elején bevezetett oktatási centralizációnak a kisebbségi oktatás területén még ma is vannak olyan maradványai, amelyek gyakorlatilag diszkriminatív módon hátráltatják a kisebbségi nyelvű oktatásnak a fejlődését és fejlesztését a Vajdaságban. Több ilyen dolog is van. Mi azt a centralizált rendszert részben leépítettük. Ma már ott tartunk, hogy azért az igazgatóváltásban, az iskolaszékek választásában már nem Belgrádban döntenek, hanem vagy helyileg, vagy a tartományban. Ott tartunk, hogy a magyar nyelvből a tantervet a nemzeti tanács készíti el. Tömegével használhatók legálisan a magyar nyelvű tankönyvek, sok mindenben megváltozott, és lebontottá vált ez a centralizált rendszer, de vannak még ennek a rendszernek olyan elemei, amelyek továbbra is hátráltatják a kisebbségi oktatást. Egy ilyen például a szakképesítés és a szakvizsgázási rendszer, amelyeknek a központosítása gyakorlatilag diszkriminatív a nem szerb nyelven oktatók számára. Általában ennek a központosításnak alapvető problémája az volt, hogy minden belgrádi perspektívából szemléltetett. Az, ami Belgrádban van, az a kiindulópont, és az, ami Belgrádon kívül történik, és valahogy máshogy működik, arról nem akar tudomást venni a rendszer.
Hol tapasztalható efféle fonákság?
- Van egynéhány ilyen neuralgikus pont, ilyen például a felsőoktatásban a normatív finanszírozás, az ugyanis csak a szerb nyelvű állami felsőoktatásról akar tudomást venni. Nincsenek meg azok a mechanizmusok, amelyek a nemzetiségi nyelvű, kisebb csoportokban folyó oktatás finanszírozását lehetővé tennék. Látszatra ez nem diszkriminatív intézkedés, hiszen ugyanúgy lehet magyarul oktatni, ugyanolyan feltételek mellett, mint szerbül, csak a magyar oktatás esetében a feltételek lehetetlenek, a szlovák esetében pedig elképzelhetetlenek. Ugyanígy van a szakképesítéssel és a szakvizsgákkal is. Látszatra ugyanúgy szerbül szakvizsgázik mindenki Belgrádban, igen ám, csak nem mindenki szerbül tanít, és ebből következően a szerbül történő vizsgázás gyakorlatilag diszkriminatív.
Tettek ez ellen valamit?
- Mi a tartományból kormányszinten, a titkárság szintjén, többször rámutattunk ezekre a visszásságokra, jeleztük a problémákat, de valahogy az a tapasztalatunk, hogy ezekről a jelzésekről nem igazán vesznek tudomást. Magyarán ezeket a problémákat úgy ítélik meg, hogy nem érdekük megoldani Belgrádban, nem látnak belőle politikai hasznot, és ez a fajta magatartás sajnos az elmúlt hét esztendő során kisebb vagy nagyobb mértékben mindvégig jelen volt. Még akkor is, amikor volt magyar nemzetiségű államtitkárunk Belgrádban, ezeket a kérdéseket egyszerűen nem sikerült megfelelő és megnyugtató módon szabályozni.
Valamit talán mégis sikerült elérni?
- Lépésről lépésre leépítettünk egy-egy akadályt itt a munka folyamán, de az igazi megoldás az lenne, hogy ezekben a kérdésekben ott kellene szabályozni a dolgot, ahol ezek a kérdések jelen vannak. Egyszerűen Belgrádban, szűkebb Szerbiában a fennforgó problémák jóformán nincsenek jelen, vannak ott ugyan kisebbségek, élnek ott romák, vlahok, de nincs egy kisebbségi oktatási rendszer. A kisebbségi oktatási rendszer csak Vajdaságban működik hatékonyan, és bizony itt át kell engedni a tartománynak ezt a rendszert működtetni, amely csak itt tud kifejezésre jutni teljesen. Ameddig ezt nem ismerik fel Belgrádban, a mi dolgunk az, hogy ezeket a kérdéseket folyamatosan napirenden tartsuk. Az is fontos azért, hogy a szakmai közvélemény, a média ebben az ügyben ugyancsak ott legyen, és folyamatosan nyomást gyakoroljon az illetékesekre, hiszen amennyiben a probléma nem jelenik meg a közvéleményben, mert az csak mondjuk tíz ember gondja, akik éppen abban az évben kell, hogy szakvizsgázzanak, nos, ekkor a probléma semmiféleképpen sem lesz megoldva. Ezért a társadalmasítás, a gondok feltárása, a nyomásgyakorlás roppant fontos.
Fotó: Ótos András
Dr. Korhecz Tamás
