2024. augusztus 18., vasárnap

Emberi hang

A szegedi Melkvi Bea monodrámája Szabadkán

Mert ilyen (is lehet) egy NŐ. A NŐ, akit elhagynak. Akit öt év után elhagy a férfi, hogy feleségül vegyen egy másikat. A NŐ pedig az utolsó telefonbeszélgetésükre vár, lázasan, hogy azután a hosszúra nyúlt beszélgetéskor sírjon, hisztizzen, hogy nevetésével, olykor cinikusságával leplezze keserűségét, hogy hazudjon, hogy: „ugyan ne aggódj már, minden rendben, erős vagyok, tegnap is Mártával kiruccantunk csinosan a rózsaszínű ruhámban...” Azután hallgat, őszinte lesz, elmondja, hogy orvost is hívtak hozzá a 40 fokos láz miatt, sír, könyörög, szerelmet vall, elcsendesedik, megnyugszik (Megnyugszik vajon valóban? Vagy csak eljátssza az elhagyott, de mégis erős NŐt?), és elengedi a férfit. Mert ilyen (is lehet) egy NŐ.

Csak egy Nőt láttunk hétfőn este a szabadkai Népszínházban az Emberi hang című darabban. A férfi a csendbe burkolózó válaszaiban nyilatkozott meg, mégis tudtuk, mit hogyan mond. Előadás előtt belestünk Melki Beához, aki elmondta, nagy kihívást jelentett számára ez a darab. A 2006-ban alakult Hetek Csoportja készítette Harsányi Attila rendezésében. A társulat sajátos előadásokat készít, ahol helyet kapnak az irodalmi estek is, és a tagokat valóban érintő kérdésekkel foglalkoznak.

– Az Emberi hangban látott NŐ az űrbe került nő, akivel a legrosszabb, ami történhet, hogy csend lesz, egyszer el kell hallgatni, le kell tenni a telefont. Tavaly májusban volt a bemutató. Van olyan visszajelzés, hogy megrázó. Olyat is hallottam, hogy a férfiak meglepődnek, hogy hű, hát ti nők ilyenek vagytok. Nem biztos, hogy minden nő ilyen, de ilyen is lehet.