Talán úgy lenne jó, ha a gyerekek a szünidő idejére nemcsak a tanulást, hanem a televíziózást is felfüggesztenék, más programokkal töltenék a napot, ahogyan a korábbi nemzedékek tették annak idején, amikor a „doboznak” még híre-hamva volt. Manapság aligha történhet meg ilyesmi, a tévé rég beköltözött a gyerekszobába, gyakran barát és szülő egyszerre. A tévés szakmabeliek ezt komolyan vették, nem is oly rég elképzelhetetlen volt, hogy a téli-nyári szünidő idején ne változzon meg alapjaiban a tévéséma.
Valójában nem telt el sok idő azóta, hogy vakáció idején gyatra Disney-utánzatokra, az agresszív rajzfilm-rengeteg ártalmaira hívtuk fel a figyelmet, arra, hogy az üsd-vágd, villogjon, mozogjon, megriasszon képsor előbb-utóbb visszaüt. Máskor örömmel szóltunk, ha az elmúlt évtizedekben hagyományos eszközökkel és módon gyártott magyar, lengyel, horvát, vagy csehszlovák animációs produktumokat láttuk viszont a képernyőn, melyek közül nem egy világsikert aratott a nézők körében. Bánat, harag, öröm, szeretet volt az alapanyaga ezeknek az időtálló produktumoknak, tehát a legtermészetesebb emberi érzések, mint a népmesékben. A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben a magyar animáció sikertörténetét írták ezek az emlékezetes televíziós sorozatok, mint a Kukori és Kotkoda, a Kérem a következőt, a Pom Pom meséi, a Vízipók, csodapók… Sikerüket azzal is mérhetjük, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek tetszését is elnyerték. És akkor még a Lúdas Matyit, a Vukot, a Gusztáv-sorozatot, a Mézga családot nem említettük.
És most? Böngészem a tévéműsort, és igazán furcsállom, hogy alig találok műsorséma módosítást, mintha nem is lenne nyakunkon a téli szünidő. Nemhogy a nagymama-szerű mesék hiányoznak, hanem még csak a gyermekfilmeket, rajzfilmeket megközelítő kategóriát sem látni. Ehelyett Öregberény, Arisztokraták, a rég futó Angyali érintés, A szív útjai, Rex felügyelő, Eva Luna és más sorozatok, és a változatosság kedvéért egy-egy játékfilm, vagy ismeretterjesztő film. Ez azt jelentené, hogy leírták az iskolás korosztályt még a köztévékben is? Nincs rá pénz? Vagy nincs igény a fiatal nemzedék egészségesebb szórakoztatását serkentő műsorokra, hisz a tízéves lány amúgy is egyenrangúan nézi anyjával a török sorozatot, vagy hasonló korú fiútársa apjával a focimeccset? Azt gondolom, egyik sem elegendő indok. De más elfogadható okot sem látok. Ez egyszerűen a szegénység jele. Nem is egyszerű, hanem felkiáltójele.
