A szerbiai egyetemi karok fejlettség tekintetében a legoptimistább becslések szerint is legkevesebb 10-15 évvel lemaradtak az európai felsőoktatási intézmények mögött. Ahhoz, hogy a miloševići rezsim tatárjárása után nem minden fakultás olyan szegény, mint a templom egere, minden kétséget kizáróan hozzájárultak a külföldről érkező támogatások is. Most ezeket a forrásokat egy tollvonással megszüntethetik a felsőoktatási intézmények irányítói.
Branko Kovačević, a Belgrádi Egyetem rektora ugyanis a hírügynökségi jelentések szerint kerek perec kijelentette, a szerb állam álláspontja az, hogy nem kell részt venni azokban a nemzetközi felsőoktatási projektumokban, amelyek Kosovót független államként említik. Ezt a Tempus program nyílt napján fejtette ki a rektor, amelyen arról volt szó, hogy az Európai Unió a korábbi 6 millió euró helyett idén 7 milliót fordít a szerbiai felsőoktatás reformjára. Az EU a Tempus révén például a fakultások tanulmányi programjainak korszerűsítésére, az egyetemi végzettségűek elhelyezkedésének elősegítésére, a felsőoktatás és a gazdaság szorosabb együttműködésére juttat(na) pénzt a szerbiai egyetemeknek. Nem aprópénzről van szó, hisz az elmúlt tíz évben összesen 26 millió eurót juttatott be az EU a Tempus által a szerbiai felsőoktatás vérkeringésébe, most pedig egy év alatt 7 milliót fektetne be a fenti célokra. Ez szerb részről könnyedén elutasításra találhat, hisz a programban részt vevő országok egy része már elismerte Kosovo függetlenségét.
A Tempus program pályázati anyagában állítólag igen felemás megoldás szerepel: a projektekben részt vevő országok felsorolásakor nem tüntetik fel Kosovót külön államként, az anyagban viszont két helyen Kosovót mint független államot említik. A hírügynökségek szerint ennek kapcsán a Tempus projektum képviselője nem is nyilvánított véleményt, valószínűleg mert úgy gondolja, az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások, döntések inkább a politikusok feladatai közé tartoznak.
Nagyon könnyen lehetséges, hogy ha valamely szerbiai felsőoktatási intézmény rektora vagy dékánja megpályázza az olyan országokból érkező támogatást, amelyek elismerték Kosovó függetlenségét, a minisztérium mint a legfelsőbb ellenőrző szerv megvétózza ezt. Sőt az intézmény vezetői akár a megbízhatatlanok listájára is rákerülhetnek, mint ahogyan a kilencvenes években is megbélyegezték azokat, akik nem lépdeltek a legfelsőbb politikai vezetés által diktált ritmusra.
Megértjük, hogy a felsőoktatás irányítóinak fáj Kosovo elvesztése, ám a düh, fájdalom diktálta elhamarkodott, megfontolatlan lépések megint évekre visszavethetik a szerbiai felsőoktatás - és ezáltal az egész ország tudományos élete, gazdasága - fejlődését. Úgy látszik, a miloševići időkhöz hasonlóan a politika megint felülkerekedik, s fontosabb, mint az oktatás, a tudomány, a fiatalok tízezreinek jövője.
