Nem biztos, hogy az a jó, ami épp divatos. Sokan talán épp fordítva mondanák, biztos rossz az, ami felkapott, amit emberek tucatjai majmolnak, követnek, vagy egyszerűen szeretnek. Ha a divatot keressük a tévécsatornák kínálatában, megkerülhetetlen az ún. beszélgetős műsorok, azaz a kereskedelmi műsorok gerincét jelentő talk show - k nagyarányú jelenléte , melyek szinte észrevétlenül meghódították a köztelevíziókat is. Olyannyira, hogy végiglapozhatjuk délelőtt, délután, este, akár éjszaka a kínálatot, csaknem minden második kattintásra stúdióban cseverésző újságíró-műsorvezetőre és vendégére bukkanunk. Ennyi izgató figura, értékes ember, akinek mondanivalója is van? Vagy ez a legolcsóbb műsoridő-kitöltés?
Így is, úgy is, bárhogy is, a jóból is megárt a sok törvénye alapján ez bizony egyhangúságot szül. Mintha a legjobbak is így éreznék, mert a szakma és a közönség által is megbecsült Veiszer Alinda, a magyar állami televíziózás közkedvelt személyisége sem elégszik meg már azzal, hogy a maga módján vagánykodjon, szót kimondjon, hogy kényelmetlen kérdéseket keresve izgalmasabbá tegye műsorát. Beszélgetéseinek újabb sorozatába mind gyakrabban használ archív felvételeket, odavágó illusztrációt, filmrészletet, baráti megnyilatkozást, bármit, amivel megtörheti a beszélgetés egyhangúságát, mert azt számos kamera bevetése, és a rendezői bravúr sem képes feloldani. Ugyanezt a törekvést ismerem fel a szerbiai állami televízióban ügyködő, egyébként több tévéállomást váltó, nagybecskereki születésű Olivera Kovačevićnál, aki a talk show egy sajátos, eleve dinamikus válfaját műveli több műsorvendéggel, stúdióba ültetett nézőkkel, továbbá filmbetétekkel, közvélemény-kutatási eredmények ismertetésével, stb. A hetente jelentkező műsort felépítésénél fogva leginkább a horvát televíziózás betiltott remekéhez, Denis Latin Latinicájához hasonlíthatom. Sokan bizonyosan emlékeznek erre a 2003 után indított, több mint 500 műsort megért (a leghosszabb életű Horvátországban), tavaly beszüntetett talk show-ra. A Wikipédiában külön szócikként szerepel, amit kevés tévéműsor mondhat el magáról. Viharos története, nem kevésbé magas színvonala miatt azonban mindenképp rászolgált figyelmünkre és elismerésünkre.
Ezen sikeres talk show-k ellenére bőven akadnak sikertelen történetek is. Mintha a tévéházak jobb híján folyamodnának unos-untalan ehhez a műsorfajtához. Épp ezért szinte megnyugvás a szemnek-fülnek, de legfőképp az agynak, ha főműsoridőben valami mást sugároznak. Szerda este 8 órától és fél 9-től az SZRT első csatornáján például egy-egy félórás gazdasági és művelődési műsor jelentkezik. Amolyan régi vágású műsorok ezek. Beáll, illetve beül a kamera elé a műsorvezető-szerkesztő, röviden bekonferálja a látnivalókat, és aztán 4-5 témát körbejárunk a fél óra alatt. Mielőtt megunnánk, már véget is ér. Az egyik műsor A világban az Újvidéki Televízióból kiröppent Branka Kerkez újságíró-szerkesztő több éve (ha nem évtizede) futó világgazdasági műsora, az azt következő pedig a Beokult, Olivera Milošević ugyancsak jónevű, régóta futó műsora. Egyszerű címek, egyszerű műsorfelépítés, időszerű tartalom hagyományos tálalásban, gazdag képanyaggal. Bevált módszerrel készített műsorok ezek, melyektől kár volna megválni. És végre tények, tényszerűségre építő struktúra és nem vélemény, szubjektív belemagyarázás, mellébeszélés, hitegetés, ámítás, és a többi, ami a talk show-k jellemzője! Megillet ennyi változatosság bennünket, nézőket.
