Tegnap, pénteken este mutatták be Szabadkán Deák Ferenc Légszomj című könyvét. Azt a könyvet, amelynek nyomdakész változatát mintegy negyven évvel ezelőtt bezúzták. Most az Életjel Kiadó gondozásában eljuthat a mű az olvasókhoz. Ezen esemény kapcsán a szerzővel beszélgettünk.
1971-ben még megjelenés előtt bezúzták a Légszomj című könyvét. Hogy élte meg akkor ezt, és mit érez most, hogy a könyv megjelenhetett?
– Erre a kérdésre már többször és igen részletesen válaszoltam. Ma talán még csak annyit tennék hozzá, hogy ezt a (veszteség)érzést igazán csak azok a szerzők/alkotók tudják átérezni, akiknek már volt belőle részük. Hiszem: egy mű teljes fizikai megsemmisítése maga után vonja az írója megaláztatásának minden formáját, kezdve a hónapokig tartó hivatalos kihallgatásoktól, a durva tettlegességek sorjázásáig.
* Fekete J. József kritikus azt írta, hogy a mű kapcsán az olvasónak kell eldöntenie, hogy irodalomtörténeti dokumentumként vagy élő irodalomként értelmezi a szöveget. Maga a szerző mit gondol?
– Fekete J. Józsefnek teljesen igaza van. Köztudomású, hogy remekül (szerencsére – nem kritikátlanul) ismeri-taglalja munkásságomat. Valóban az olvasóra hárul e kérdés megválaszolása. A saját véleményem? A kérdés válaszra nagyon is érdemes – mindkettő.
* Sohasem félt az égető problémákról írni. Talán ez is egyfajta harc lehet az elidegenedett, megfélemlített világgal szemben?
– Egy író kötelessége, hogy mindig a szellemi képességei által szintetizált IGAZAT tárja az olvasó elé, bármilyen kényes, érzékeny témáról, problémáról is van szó. Köztudomású, hogy műveim nem szórakoztató jellegűek, alkotói kezdeteimtől arra törekedtem, hogy lelkemből, következésképp – kezem után akár több műnemben is – korrajzok, ha kell, hát irodalmi periratok kerüljenek ki, amelyeket előzőleg mindig hosszú, kitartó kutatómunka előzött meg.
* A magyar kultúra napja alkalmából Életfa Díjjal jutalmazták. Mit gondol, milyen Deák Ferenc kapta ezt az elismerést?
– Megtiszteltetés számomra ez a csodálatos elnevezésű díj. Az Életfa nem egy ember, de nemzedék által öntözendő, hogy valakinek kinyithassa ajándékát.Az a Deák Ferenc vette át, aki egész életében iparkodott becsületesen dolgozni, helytállni, írásaiban a realitásokat feltárni, azokat közzétenni, kipellengérezni a lélekben ártalmunkra lévő torzulásokat. Igen, én arra törekedtem, hogy egy kor megtörtént eseményeit teljes kritikai, a nagyvilág számára is érthető nyelvi-képi-dramaturgiai jelrendszerrel felmutathassam, hogy a hallott, látott, tapasztalt és megélt tényeket – oly sok más embertársammal együtt tehessünk végre –, a magunk módján – tanúvallomássá. Olyan ember vagyok, aki ma is megmaradt a maga egyszerűségében és éli maradék napjait.
