A színészek egyre többet használnak mikroportokat, amelyek valójában vezeték nélküli mikrofonok, adóvevővel ellátva. Lényegük, hogy a színész jól hallatsszon, de közben szabadon mozoghasson a színpadon. A mikroport apró fejrészét a színész arcára rögzítik, az adóvevőt pedig – hogy minél kevésbé látszódjon – a ruha alá helyezik, és kábellel felvezetik. Ezek az érzékeny szerkezetek gyakran megsérülnek, ezért vetődhetett fel az a kérdés, hogy a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának legutóbbi zenés darabja miért nem úgy hangzott, ahogyan kellett volna, és milyen a társulat műszaki ellátottsága. Mezei Zoltán , a Magyar Társulat igazgatója a mikroportok érzékenységét emelte ki.
– Ezek igen könnyen sérülő szerkezetek, az a technikai felszerelés pedig, amivel rendelkezünk, 5–8 éves. A mikroportok gyorsan elhasználódnak, mivel minden előadáson felragasztja, majd leveszi őket a színész, miközben izzad (ez kihat a kábelekre), mozog, így néha odakoppan a díszlethez és eltörhet az antennája. Amikor nincs elég belőle, akkor a színészek cserélgetik egymás között, ettől viszont még gyorsabban elhasználódik. Egy normálisan működő színházban évente cserélik a hangosításnak ezt az eszközét. Ha az adóvevő nem sérül, akkor lecserélik legalább a mikroport-fejeket és a zsinórokat. Nálunk nemcsak az adóvevő, hanem ezek a mikroport-fejek és a zsinórok is többévesek. Nincs pénzünk évente cserélni őket. Csak a fejek darabja több száz euró, típustól és minőségtől függően. Legfeljebb tíz, de legalább hét mikroportot használunk. Könnyen ki lehet számítani, hogy ezek cseréje mennyibe kerülne évente. Mivel erre nincs külön keretünk, örülünk, ha a tér hangosítását meg tudjuk oldani. Igyekszünk folyamatosan javítani a mikroportokat, de előadás közben is megesik, hogy elromlanak. Előadások után a technikusaink próbálkoznak a megjavításukkal, habár igazság szerint rögtön ki kellene cserélni őket – mesélte az igazgató. – Valójában örülünk, hogy egyáltalán van ilyesmink, mivel rendkívül drága, hat évvel ezelőtt, amikor a Charley nénjét próbáltuk, még csak pár darabunk volt. Egy-egy készlet (mikroportok, adóvevők stb.) majdnem tízezer euróba kerül, nem beszélve a keverőpultról, a hangszórókról stb. Ha az európai színvonalhoz viszonyítom, a mi technikai felszereltségünk gyalázatos. Alapkészlettel rendelkezünk csupán, amivel alacsonyabb szinten tudunk csak zenés előadásokat megoldani. Ahhoz, hogy egy zenekart behangosítsunk, már nincs elég mikrofonunk. Ugyanez a helyzet a fénnyel is. Tudunk világítani, de a komolyabb effektusoknak, mint amilyent például a Budapesti Operettszínház használ, a negyedét sem tudjuk bemutatni. Sokszor bérelnünk kell kiegészítő felszerelést, de a látványosabbat technika – lézerágyú vagy erősebb vetítő, amiket európai színházakban normálisan használnak – a számunkra szinte elérhetetlen. Ez pedig a zenés előadásoknál ütközik ki – mondta Mezei Zoltán, majd hozzátette, hogy megoldást csakis az anyagi kérdések megoldása nyújthat. – Kizárólag pénz kérdése az egész. A műszaki felszerelést meg kell vásárolni, és a karbantartás is sokba kerül. Technikusaink nagy odaértéssel javítgatják, de évente nem cserélhetjük őket. Arról nem is beszélve, hogy lépést kellene tartanunk a technika folyamatos fejlődésével. Mi ugyanis azzal a mikroport-technikával rendelkezünk, amit máshol kiselejteztek. Az elhasznált fejek a szemétben végzik, a használt adóvevők megjavítása pedig pénzbe kerül. Nekünk arra sem futja. Színházunk összekuporgatott egy csomagot, de az elkövetkező években ezzel kell beérnünk. Legfeljebb a karbantartására pályázhatunk. Összegezve: elöregedett a technikánk, és nincs pénzünk megfelelő karbantartásra. Kevés pénzből javítgatjuk a meglévőt, és magyarországi alapítványok pénzeiből tudtuk az elmúlt években kis lépésekben fejleszteni. A Népszínház is évente hozzátesz a technikai felszereléshez valamennyit, de korántsem tud annyit, amennyire egy ekkora intézménynek szüksége lenne. Jelen pillanatban fűtésproblémákkal küszködünk, a próbatermek iszonyatos állapotban vannak, velem rajtam kívül többen is megbetegedtek emiatt, tehát most ezzel a mikroport-üggyel úgy vagyunk, hogy amikor kenyérre sincs, akkor arról beszélünk, együnk-e kaviárt – szögezte le Mezei Zoltán.
