A Folton Folk zenekar mindig remek hangulatot teremt. Így volt ez a szabadkai Népkör MMK-beli fellépésükön is. Hangzásuk gazdagságához a megszólaltatott hangszerek sokszínűsége is hozzájárul. Koncertjeiken gitáron, mandolinon, basszusgitáron, szájharmonikán, sőt bendzsón is játszanak, főleg saját szerzeményeket vagy megzenésített verseket. Az együttes egyik oszlopos tagja, Szabó Róbert, egyben a dalok egyik szerzője is. A Folton Folk majdnem harminc éve működik.
Hogyan alakult az együttes?
– Szekula Lászlóval alapítottuk 1982-ben. Akkoriban szerelt le Nagy Kornél, majd csatlakozott hozzánk Nagy-Grácsik Emese is. Ez az állandó felállás. A nagybőgősök, basszusgitárosok, dobosok váltogatták egymást, de az alap megmaradt. Legutóbb Priboj Gábor csatlakozott hozzánk, így most öten vagyunk. Az együttesalapítás érdekesen zajlott. Próbáltam eladni egy gitárt az ócskapiacon, és Laci odajött hozzám, majd rábeszélt, hogy inkább muzsikáljunk együtt. Mivel ő Törökkanizsán lakott, én pedig Szabadkán, hetente utazgattunk egymáshoz, és két hónap múlva már koncerteztünk. Miután a többiek is csatlakoztak hozzánk, akkor is utaztunk egymáshoz. Egy albumot adtunk ki, a Teherautót 1988-ban. A következő stúdióanyag 1991-ben készült el, de jött a háború, és nem tudtuk kifizetni. Sajnos elvesztek azok a felvételek, pedig jó nagylemez lett volna.
A zenekar működése leállt a kilencvenes években, hogyan találtak újra egymásra a tagok?
– Amikor jött a háború, Lászlóék Ausztráliába költöztek. 2004-ben visszatértek, elkezdtünk újból zenélni, és három-négy éve szeretnénk újabb albumot készíteni. Ez azért nehéz, mert az együttes egy része Magyarországon él. A felvételeinket szeretnénk feltenni az internetre is, hogy jobban jelen legyünk a köztudatban.
Mennyire fontosak a Folton Folknál a saját szerzemények?
– Nagy figyelmet fordítunk rájuk, akárcsak arra is, hogy magyarul énekeljünk. Műsorunk legnagyobb részét a magyar nyelvű saját szerzemények teszik ki. Általában Szekula Lászlóval ketten írjuk a zenét és a szöveget is. Nagy hangsúlyt fektetünk a szövegek minőségére, ami nálam legalább annyira fontos, mint a zene. A magyarországi előadók közül is főleg azokat hallgattuk, akik minőséges szövegeket írtak, például Bródyt, Zoránt, Dusánt, Cseh Tamást stb. Szeretem viszont a Kalákát és a Sebő zenekart is, akik másmilyen műfajt képviselnek, de mi is már legalább tíz éve adunk elő megzenésített verseket, folyamatosan részt veszünk az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján is. Főleg vajdasági költők verseit zenésítjük meg, például Jung Károlyét, Fehér Ferencét, Csorba Béláét stb., de néha magyarországi klasszikusokét is. Zeneileg az akusztikus, népiesebb, dallamosabb hangulatvilágra törekszünk, nem játszunk annyi bluegrasst, mint korábban. Mostanában moldvai népzenével is próbálkozom, mert jól hangzik mandolinnal.
Hogyan sikerül próbálni? Mekkora akadályt jelent a határ?
– Kihasználunk minden olyan alkalmat, ahol összejöhetünk, születésnapokat, névnapokat, kirándulásokat, nyaralásokat stb., de úgy időzítjük, hogy egy hónapban kétszer találkozzunk.
A szakmádba is beolvasztottad a zeneszeretetet?
– A szabadkai Žarko Zrenjanin Általános- és Középiskola gyógypedagógusaként 2007-ben Portugáliába utaztunk az intézmény védenceivel, ahol a szellemileg sérültek eurovízióján második helyet szereztünk a szerzeményemmel. Sajnos a rossz anyagi körülmények akkoriban megakadályozták, hogy máshova is elmenjünk, habár négy ország is meghívott bennünket. Végül legalább Pécsre eljutottunk.
Miért nem lett népszerűbb a Folton Folk?
– Miután kiadtuk az első albumunkat, ajánlatot kaptunk Magyarországról, hogy legyünk profi zenekar. Akkor mindenkinek megvolt a maga foglalkozása, és nem gondoltuk, hogy lesz itt háború. Így ez elmaradt és maradtunk amatőrök. Többet kellett volna szerepelnünk a médiában, és kiadni az albumokat. Ha valaki előre kifizetné a stúdiószámlákat, rögtön tíz albumot készíthetnénk, mivel rengeteg saját számunk van.
