Nem láttunk még olyant, hogy az országos Műsorszórási Ügynökség elveszi a műsorsugárzás jogát valamely tévéháztól, melynek a működési engedélyt is ő adta meg. Valójában most sem hiszek ebben, hisz komoly pénzeket vonna meg magától, ráadásul a hiányt sem pótolhatná egykönnyen. Ennek ellenére a belgrádi székhelyű Avala TV ellen megindult az eljárás működési engedélyének megvonására.
Amíg a nagy sportesemények kötik le a tévénézők figyelmét, addig szinte észrevétlenül vívja élethalál harcát az Avala TV, egy azok közül, melyeket licenchez juttatott az ügynökség. A tévéházban dolgozók csaknem negyven napja sztrájkolnak (munkavégzés mellett, sztrájkfelirattal), mert több hónapja egy fityinget sem kaptak a munkaadóiktól. S ez nem minden. Ugyanezek a munkaadók az állam iránti kötelezettségeiknek sem tettek eleget. Havonta 4,5 millió dinárt kellene fizetni minden nemzeti frekvenciával rendelkező tévéháznak, egy hónap mulasztást elnéznek, de kettőt már állítólag nem. Az Avala ezek szerint legalább 9 millió dinárral tartozhat az ügynökségnek. Egyidejűleg megintették a Pink tévéházat. Így Željko Mitrovićot, a gazdát két oldalról is támadják, hisz itt is, ott is érdekelt, a rózsaszín csatorna esetében szinte százszázalékosan. A Pink számláját is zárolták, a fővárosi bulvársajtó szerint 180 millió dináros adósság miatt. Mitrović állítólag elhitette az ügynökség tagjaival, hogy az adósságot törleszti, választások előtt butaság is lenne nem fizetni. Sok minden elmondható róla, de az nem, hogy nem tudja kezelni az embereket és a helyzeteket. Eddig sem álmokból építgette várait. Most a szerb médiatérből kirekesztett német RTL-lel, és Ringier Axel Springerrel tárgyal a Pink egy részének értékesítéséről.
A helyzet azt mutatja, hogy bajban van a Pink, az Avala, de komoly anyagi gondokkal küzdhet a többi médiaház is. A panasz hangja gyorsan terjed, de közvetett jelek is utalnak ennek a megállapításnak az igazára. Egy példa: el kellett odázni a teljes digitális televíziózás időpontját.
A Vajdasági RTV-ből is inkább a sóhajok hallatszanak ki, azok is titokban, de a képernyőre kerülő műsorból ítélve a napnál is világosabb, hogy nem mennek túl jól a dolgok. Köztévé lévén a műsorszórási ügynökség hallgat, de a Vajdasági TV jelenlegi vezetősége minden igyekezetéből csak az látszik ki, hogy nem egész egy év alatt az anyagi rendeződés, a működési feltételek javítása nem, sokkal inkább a „belgrádosítás” sikerült neki. Ez alatt értem a nyilván nem kis pénzekért „átigazolt” fővárosi újságírónők térhódítását a szerb nyelvű csatornán, melyekről közvélemény-kutatási adatok nélkül is állítható, hogy közel sem élvezik azt a népszerűséget, amit Belgrádban. Ezen túl a hírfelhozatal még inkább főváros-központú, sajnos nemcsak a szerb csatornán, hanem a kisebbségiek körében is. Mintha megtorpant volna a sokadszor is meghirdetett tudósítóhálózat-bővítés, mintha a nemzeti közösségek köztévéseinek is egyszerűbb lenne házon belül anyagot cserélni, és végigfuttatni ugyanazt különféle nyelven a hírműsorokban. Még jó, hogy vannak hetente jelentkező magazinműsorok, mert azokban inkább magunkra ismerünk, mint egy-egy híradásban.
Ilyen tekintetben a horvát nemzeti híradó kivétel a Vajdasági TV-n. Én legalábbis szimpátiával tudom nézni, ha elcsípem, mert tényleg horvát szempontból néz a világra hetente hat alkalommal 12-13 percben. És tényleg minden alkalommal, nemcsak akkor, ha Újvidék alatt épp verik a horvátokat.
