Múlt szombaton a szabadkai plébániákon hittanverseny zajlott, pontosabban az elődöntője. A döntőre most szombaton kerül sor a bazilika plébániáján. A megmérettetés egyik kiötlője ft. mgr. Szakály József, aki fél éve a kertvárosi Jézus a munkás templom plébánosa. A versenyen majdnem mindegyik szabadkai plébánia képviselteti magát, a diákok pedig azokból az általános iskolákból valók, amelyekben magyar nyelven tanulnak hittant. Szakály József a verseny céljaként mindenekelőtt a plébániához való kötődést hangsúlyozza.
Hogyan került sor erre a megmérettetésre?
– Ft. Szöllősi Tiborral, a bazilika káplánjával hoztuk létre, és a szabadkai iskolákban oktató hitoktatókkal közösen szerveztük meg. Mivel ilyen tapasztalatunk még nincs, nem mertük rögtön minden osztályban meghirdetni. Ezúttal az ötödikeseket és a hetedikeseket szólítottuk meg, mert úgy gondoljuk, hogy itt a tananyag könnyebben elsajátítható. Ötödikben az Ószövetséget tanulják, amely tele van szép történetekkel, hetedikben pedig az egyháztörténelmet, szintén sok érdekességgel, a szentek életével az egyház különböző időszakaiból stb.
Miképpen bonyolódik le a verseny?
– Központi tesztet készítettünk, szétosztottuk a hitoktatóknak és mindenki ugyanazt végeztette el a gyerekekkel. Megbeszéltük azt is, hogy a tananyagból mekkora részt ölelünk fel. A verseny mindenki előtt nyitva állt, függetlenül attól, hogy plébániai vagy iskolai hittanra jár. A tesztírás után az első három helyezettekből csapatok alakultak és nevet választottak. Ők vesznek részt a döntőn, délelőtt az ötödikesek, délután pedig a hetedikesek. Az első három helyezett jutalmat kap. Beretić Stjepan plébánosnak külön köszönettel tartozunk, amiért rendelkezésünkre bocsátotta a bazilikai hittantermet.
Az elmúlt évtized, amióta iskolai hittanra nyílt lehetőség , milyen tapasztalatokat hozott?
– Sokat reméltünk az iskolai hittan bevezetésétől, és ezidáig felemásak a tapasztalataink. Nagyon sok múlik az igazgatókon, a hitoktatókon és a helyi plébánosokon is. Egyes iskolákban ellenségeskedéssel találkoznak a hitoktatók a vezetőség részéről. Szoktuk is ilyenkor mondani, hogy sok ember szívében még ott virít a vörös csillag. Ugyanakkor máshol fantasztikusan gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kialakítani, köszönve épp az iskolaigazgatóknak és a tanári kollektívának. Az is kiderült, hogy más módszereket kell alkalmaznunk az iskolai és a plébániai hittan esetében. Sőt, városokban és a falvakban. Fél éve kerültem Szabadkára, addig falusi plébános és iskolai hitoktató voltam. Pozitív tapasztalatokat szereztem az iskolai hittannal kapcsolatban, és jó viszonyt ápoltam a tanári kollektívával. Rengeteget tanulhatunk a hivatásos pedagógusoktól, például hogy hogyan kell a gyerekeket kezelni. Falun többet lehet foglalkozni a gyerekekkel hittani témában, iskolai keretek között, és közben nem idegenednek el a plébániától, a templomtól.
Szabadkát nagy falunak és kis városnak is szokták emlegetni. A hittan szempontjából melyik érvényes rá?
– Szabadkán már érződik a probléma. Sok plébános panaszkodik, hogy az iskolai hittan teljesen elszakítja a gyerekeket az egyházközségtől, ezért a plébániai hittan több fajtájával próbálkoznak. Inkább a városokra jellemző az is, hogy vallást nem gyakorló szülők hittanra járatják a gyereküket, ami persze nagyon jó. Csakhogy sokszor értetlenséget tapasztalunk a részükről, panaszkodnak, amiért a hittant is tanulni kell. A hitoktatók gonoszkodásának veszik, amikor valamiféle tudásfelmérést végeznek. Egyesek azt gondolják, hogy a hittan szórakozás, feszültséget levezető óra. Ez így is lenne, ha a gyerekek otthon mindent megtanulnának a katolikus hitről, de ez ritkán van így. A diákok nem kapnak jegyet, csupán leíró minősítést, de a tudásszintet valahogyan ellenőrizni kell. Ezzel a versennyel is motiválni szeretnénk őket, erősíteni a csapatszellemüket és mindenekelőtt a plébániához való kötődésüket erősíteni.
Szeretnének-e hagyományt teremteni a hittanversenyből?
– Mindenképpen. Ha pozitív lesz a fogadtatása, kibővítenénk a résztvevők korosztályát, titokban pedig arról ábrándozunk, hogy vajdasági szintűre emeljük.
