Színházi társulataink és a művelődési életünk más ágainak művészei áldatlan körülmények között működnek, ezért örömmel konstatáltuk, hogy az elmúlt időszakban újra munkások jelentek meg a Népszínház készülő épültének betonalapjai körül.
Ez adott okot arra, hogy felkeressük Kasza Józsefet, a Népszínház igazgatóbizottságának elnökét, aki elmondta: a Népszínház építésében, ahogyan az idő megengedte, beindult a munka.
– A hideg most jól jött, ez alatt az idő alatt sikerült kiküszöbölni a hiányt a Tartományi Nagyberuházási Alap részéről, amiért nem fizették ki a tartozást és nem kötötték meg a szerződéseket. Szerintem ez a lemaradás behozható az építkezési vállalat részéről, sőt gyorsabb ütemben is folytathatnák a munkát, ha valaki megmondaná, mennyi pénz fordítható az építkezésre. Nem csak ez nyugtalanít bennünket. Az országban több tisztázatlan kérdés van, ilyen például a kormányváltás. Türelmetlenül várom, hogy kiderüljön, ki lesz az a személy, aki majd felelős lesz a művelődési életért tartományi szinten is. Pontos választ az építkezés folyamatáról csak akkor tudok adni.
(Molnár Edvárd felvétele)
Az biztos, hogy az építkezés nem áll le, esetleg a munkálatok dinamikája változhat. Most 200 millió dinár áll a rendelkezésünkre, ez a következő néhány hónap munkálataira elegendő. Ígéretet kaptunk a Tartományi Nagyberuházási Alaptól 700 millió dinárra, amely erre az évre biztosítaná a munkálatok menetét. A kérdéseket persze le kell majd tisztázni az új felelős miniszterrel vagy miniszterekkel. Nagyon remélem, hogy Tadić és Cvetković urak betartják az ígéreteiket és előbb-utóbb felépül a Népszínház – mondta Kasza József, aki más miatt is kifejezte aggodalmát:
– Egy kicsit úgy érzem, hogy magányos farkasként küzdök ennek az intézménynek a sorsáért. Ennek a monumentális épületnek helyet kell adnia a magyar és szerb társulatok mellett más nemzetiségűeknek is. Időközben ugyanis horvát, roma és más nemzetiségek műkedvelő csoportjai is kifejezték igényüket, hogy a Népszínház épületében működjenek. Közülük sem mozdította senki a füle botját sem, a készet várják, hogy valaki kikaparja helyettük a gesztenyét a tűzből, azután pedig beköltözzenek és az egészet a saját érdemüknek könyveljék el. Az épület nemcsak a színházé lenne, hanem művelődési központként működne. Itt kapna helyet a zenei élet is, a filharmónia, a képzőművészet és más művészeti ágak. Viszont egyes szűk látókörű egyének nem látják be az intézmény fontosságát. Ez azonban mindannyiunk ügye, és nemcsak szabadkai projektum, hanem a térségünk szükséglete, hogy kitörjünk a provincializmusból. Ennek ellenére nem adom fel, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a segítőtársakkal és a közvélemény segítségével kiharcoljuk, hogy Szabadkán jelentős intézmény jöjjön létre. Szabadka kulturális múltja megköveteli és megérdemli egy ilyen intézmény létrehozását. Elfogadhatatlan, hogy a társulatok ma jégveremben, holnap áram nélkül működnek és hevenyészett színpadokon lépnek fel. Akárcsak az is, hogy az érdeklődők nem élvezhetnek egy nagyobb volumenű zenei rendezvényt. Megengedhetetlen, hogy a társulatok szűkös keretek között tevékenykedjenek, pedig számos elismeréssel térnek vissza különböző megmérettetésekről – hallottuk Kasza Józseftől
