Miért választotta filmje témájául a reneszánsz kort?
– Nem én választottam, a producer jött el hozzám, hogy csináljunk már egy reneszánsz filmet végre. Nem lehet magyarul reneszánsz filmet készíteni, mert nincsenek reneszánsz emlékeink, abból, amit Mátyásék kiépítettek, mára semmi sem maradt fenn. Csak szobrok töredéke, itt-ott, de ruhák, másfajta emlékek nincsenek. Ezért eleve meddő kísérlet volt a miénk, egy igazi valós reneszánsz film elkészítése iszonyatosan sokba került volna, annyi pénz talán nincs is. Mi gazdálkodtunk abból amiből tudtunk.
Akkor talán Mátyás története izgatta, ezért választotta azt a kort és nyúlt ehhez a kérdéshez?
– Az Oda az igazság nem is igazából Mátyás-történet. A történelem-szakértők azt mondják, hogy legalább két király epizódja van benne, talán igazuk van. Nem Mátyás-történet, több okból sem, mert Mátyás tényleg a legnagyobb nemzeti királyunk volt, utána az ország már csak lefelé ment, hogy miért meg hogy miként, az más kérdés, talán ezt is lehetne elemezgetni, de én úgy éreztem, hogy nem tudok egy nagy magyar királyról méltóképpen filmet készíteni. Adott volt a lehetőség, hogy leleplezzem, hogy milyen volt, hogy a hatalom hogyan működött, hogy enyhén szólva különös volt. Úgy voltam vele, hogy ezt miért mondjam el, ennek nincs értelme. Vagy csináljak egy himnuszt róla, nekem ez sem megy. Ezért ez nem Mátyás-történet lett, hanem egy elbeszélés, egy történelmi visszapillantó. Nem biztos az sem, hogy csak Magyarországra jellemző, szerintem más országban is nyugodtan meg lehet csinálni.
Viszont felvonultak a filmjében mindazok a motívumok amelyek korábban a Jancsó-filmeket jellemezték: lovasok, táncosok, szólt a dal, állt a vigadalom...
– De nem is tudom, hogy valaki még egyáltalán emlékszik-e rájuk, az én régi filmjeimben, azért azokban nagyon sok ember volt, akiket felvonultattam, táncoltattam, megmozgattam. Erre manapság nem igazán van pénz.
Volt olyan szándéka, hogy összesűríti a Jancsó-elemeket egy ilyen fajta moziban?
– Nem. Egy történetet mesélek el, életkoromnál fogva bőven vannak történeteim, így most is előadtam egyet. Azt mondják, hogy azokat a filmeket, amelyeket én készítek, meg kell magyarázni, mert nagyon sok a szimbólum bennük. Én erre azt válaszolom, egy fenét, egyszerű elbeszélések ezek, csak be kell ülni a moziba és megnézni, s bárki meg tudja fejteni őket. Mert ez a szakma – a miénk – olyan, hogy egyszerű történetet mesél el az ember, és azt a vászonra viszi.
Talán hiányoznak a mai magyar filmek soraiból az úgymond nagy történelmi tablók, visszapillantások, mint egy Mátyás kori elbeszélés.
– Ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, nagyon sok pénz kell, ami nem állt rendelkezésünkre. Ezért csak egy-két motívumot villantottam fel Mátyás életéből. Külön megneveztem Kinizsi Pált és rá fókuszáltam, mert én őt nagyon nem szeretem, az igazság az, hogy mérges vagyok rá. Azért mert ő volt az, aki elárulta Mátyás királyunkat. Ő szerepel igazán egyedül névvel a filmben, tudjuk, hogy Mátyás csinált belőle nagy embert, ő pedig ezt azzal viszonozta, hogy Mátyás halála után nyomban elárulta.
Izgatja a történelem, szívesen foglalkozik vele?
– Nem tudom, hogy izgat-e. Az biztos, hogy szívesen olvasgatok és megvan a magam szubjektív megítélése. Egyébként nekem az a meggyőződésem, hogy a történelmi tudás mindig azon múlik, hogy az ember mit tud kiolvasni abból ami a könyvekben le van írva. Én mindig felfedezek valamilyen érdekes, filmre vihető sztorit a történelmi könyvekben, hogy az aztán később visszaköszön-e abban amit csinálok, az más kérdés.
Hernády Gyula halála óta kivel dolgozik együtt, ki a forgatókönyvírója?
– Most már csak magammal dolgozom, nagyon hiányzik, Hernády ítélete, esztétikája és nem tudok a helyébe senkit sem elképzelni. Nemcsak munkatársak voltunk, hanem tényleg barátok, ahogy Gyula fogalmazta, egykoron ikrek voltunk.
A mostani filmjéhez készített forgatókönyvet?
– Általában több forgatókönyv is készül, most is volt vagy három, de én nem abból szoktam dolgozni. Ez úgy történik, hogy megszületik a forgatókönyv, azt sokszorosítják, s én a színészeknek mindjárt azt mondom, hogy nehogy megtanulják a dialógusokat, a szöveget, a producernek pedig hogy ne azokra diszponáljanak amik le vannak írva. Azért adok ilyen utasítást, mert nem biztos, hogy az kerül a filmbe ami a forgatókönyvben benne van. Meggyőződésem, hogy a filmkészítés azon múlik, hogy kik a színészek, milyen a helyszín, hogy és miként tudunk dolgozni, meg talán rajtam is.
A színészek tudják ezt vállalni?
– Mondom, a legelső utasításom az, hogy nehogy megtanulják a szerepet meg a szöveget, s ebben mindig rám hallgatnak. Tudni kell, hogy barátaim valamennyien, bíznak bennem, és hiszik azt, hogy nem fogom őket jégre vinni. Tudják, hogy nem fogok olyasmit tenni ami nekik árt, vagy ellenükre lesz.
A mostani filmjében is megjelent Kapa és Pepe, régi jó ismerősei.
– Persze, jó színészek, s nekem jó barátaim. De ebben a filmben általában csak a barátaim játszanak a régiek és szereztem újakat is, mint például a vajdasági Nagypál Gábort. Nagyon megszerettem, s ezután ő is a csapathoz tartozik.
Készül-e újabb filmet forgatni?
– Én mindig, így ezúttal is. Igaz, nem csak rajtam múlik, de folyton ötleteim születnek, papírra vetem a gondolatomat, és a producerek is jönnek hozzám, felkérnek erre-arra. De én nem mindig fogadom el, manapság már meggondolom, hogy mire vállalkozzak.
Milyen az ideális munkafeltétel?
– Olyan nincs. A körülményekhez kell alkalmazkodni, meg ahhoz, hogy mennyi pénz van. Ezenkívül még esetleg az is befolyásolja a dolgot, hogy milyen az idő.
Manapság nehezebb előteremteni mindazt, ami a filmhez kell, vagy egykoron volt?
– A komcsi időkben? Filmet csinálni mindig is nehéz volt. Akkor ki kellett játszani a cenzúrát, meg ezt meg azt, most meg össze kell koldulni a pénzt. Filmet nem könnyű csinálni sehol és soha.
