Érdemes Művész díjjal tüntették ki tegnap Budapesten Nagy József magyarkanizsai születésű, nemzetközi hírű táncművészt, koreográfust. A nemzeti ünnep alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár adta át az elismerést azoknak a művészeknek, akik a magyar kultúra, művészi alkotómunka területén kiemelkedő értékeket hoztak létre.
A díjátadó ünnepséget követően Nagy József a Magyar Szónak nyilatkozva elmondta: különleges hangulata van annak, hogy éppen most vehette át a rangos elismerést.
– Érezzük, hogy tényleg változások vannak folyamatban. Úgy tűnik, van egy erős remény az emberekben, hogy most aztán igazán össze lehet fogni a szálakat. A gondok nem tűntek el, megvannak még mindig, de most talán el lehet kezdeni őszintén és kemény munkával felszámolni a problémákat. A díjazottakkal való beszélgetéseim során tapasztaltam, hogy sokan érezünk így. Nagyon jó érzés volt itt lenni, átvenni ezt az elismerést. Most átérzem, hogy az anyaországban is megtörtént a szemléletváltás, a nyitás, amelynek célja, hogy minden magyar embert, aki valahol a világban csinál valamit, összefogja, felkarolja. Közös kultúráért dolgozunk, bárhol is éljünk, s ezt most elismerték.
Egy vajdasági születésű, magyar nemzetiségű, zömmel Franciaországban tevékenykedő művész, aki mindenhol otthon van, kénytelen elviselni, hogy mások úgy tekintenek rá, mint aki soha sincs otthon. Ebben a hozzáállásban mutatkoznak változások?
– Igen, ezt a hozzáállást is tapasztaltam. Ez szinte mindenkinek problémát okoz, csak nekem nem. Lokálpatriotizmusomnak köszönhetően mindig felül tudtam emelkedni ezen a kérdésen. A magyarkanizsai, észak-bácskai környék annyira külön világ, annyira öntörvényű, s én annyira ennek a világnak a részeként tekintek önmagamra, hogy ez minden esetleges dilemmát felülír. Soha nem éreztem, hogy külföldön szenvednem kell valamitől, mert tudtam, hogy mindig fel tudok töltődni, amikor hazajövök. A tér és az idő számomra mindig relatív volt. Ahogyan Tolnai Ottó írja egyik versében: úgy mentem el, hogy otthon maradtam. Így pedig ez a kérdés nem okoz gondot. De annak örülök, hogy ezt mások is kezdik így látni.
Ez a díj komoly állami elismerés. De jelenti-e egy ilyen jutalom azt is, hogy bizonyos ajtók, amelyek eddig zárva voltak, most megnyílnak?
– Nagyon remélem. Ez a díj jelenti a kapcsolatfelvétel kezdetét, s őszintén reménykedem, hogy ezek után párbeszéd alakul ki, ahol megvitathatjuk a lehetőségeket, ahol kulturális helyzetünket ténylegesen felmérhetjük. Elég volt a mellébeszélésből, a szemet hunyásból. Úgy érzem, egy őszinte korszak küszöbén állunk. Persze kérdés, hogy ezt ki tudja majd felvállalni.
