Hajózzon a magyar irodalommal a címe a Magyar Napló hagyományos ünnepi könyvheti hajóútjának. Pénteken este 7 órátólegy budapesti kikötőből indulóhajó fedélzeténmutatják be az Év versei, az Év esszéi, az Év műfordításai, az Év novellái című köteteket. Büszkén említjük, hogy ez utóbbiban két kollégánk: Kontra Ferenc és Sándor Zoltán kisprózája is szerepel. Egy harmadik vajdasági szerző, a topolyai Bencsik Orsolya novellája is helyet kapott a kiadványban.
— A Körképpel együtt Az év novellái is felsorakozott ahhoz a hagyományhoz, amelyet elsősorban olvasói igény hozott létre: elolvasni egy kisprózát, rövid történetet, mert éppen ennyi időm van, mert elalvás előtt szokásunkká vált. Sokan gyűjtik is ezeket a köteteket, mert több szerzőt vonultatnak fel, gyakran a novelláskötetek legérdemesebb darabjaiból állnak össze.
Mindkét antológiában négy-négy alkalommal szerepeltem eddig — mondja Kontra Ferenc. — Még az elmúlt évtizedben is volt annak némi rítusa, hogy az írók is, az olvasók is a könyvhét megnyitóján vehették először a kezükbe. Előfordult, hogy magam is meglepődtem, miért éppen ezt választották, miért éppen ebből vagy abból a folyóiratból. Ma már a levonatokat is előre elküldik. Nekem kimondottan jólesik, amikor egészen mást választanak, mint amit magam választanék. Mert mások véleményét elismerésnek veszem. A hagyománynak ez is része, hogyan sikerül egy év novellatermését egy válogatásban az egész magyar irodalmat áttekintve reprezentálni. Az idén fordult elő először, hogy egy novellát éppen lapunkból, a Kilátóból válasszanak, így szerepel az antológiában most Sándor Zoltán írása.
– Eddig megjelent három prózakötetemben az álom és a valóság összemoshatóságának, a különböző szellemi dimenziók egymásba tükröződésének, a mindenkori alkotó én mozgásszabadságának a lehetőségeit igyekeztem körbejárni. Ezekhez a többnyire szubjektum-centrikus prózaművekhez viszonyítva az antológiába beválasztott Egy marék bél című novella jelentős mértékben megújulást jelent irodalmi tevékenységemben: a szerzői én (látszólag) kissé háttérbe szorult, és átadta helyét a történet hőseinek, valamint a cselekmény helyszínének — magyarázta Sándor Zoltán.
Több okból kifolyólag is örömmel tölt el, hogy az antológia szerkesztője felfigyelt erre a novellára. Először is azért, mert egy bánáti falu lakóinak sajátos világával foglalkozó ciklusnak az első darabjáról van szó, amelynek a beválasztása az év novellái közé, lendületet ad a novellasorozat folytatásához. Továbbá ily módon azok az olvasók és írótársak is széles e Kárpát-medencében betekintést nyerhetnek prózavilágomba, akiknek eddig erre nem volt lehetőségük. Annak pedig külön örülök, hogy ezt pont egy olyan jellegű alkotásom révén tehetik meg, amely szűkebb pátriámmal foglalkozik, s így annak különleges hangulatáról és ízeiről is tudomást szerezhetnek az érdeklődők.
—Igazából versírással kezdtem, gimnazista korom kezdetén, és a verseimmel minden évben részt vettem a KMV-n.
Prózát az utóbbi két évben kezdtem írni, de prózám inkább lírai, azaz inkább nevezhető prózaversnek, mint tipikus novellának. (Egyébként verseimben - úgy érzem - túlcsordul az epika, míg "novelláimból" hiányzik a történet - azaz egy történet morzsa líraizálása).
Mivel folyamatosan a líra és az epikum határán őrlődök és kísérletezem (illetve mivel inkább lirikusnak tartom magam), éppen ezért volt furcsa számomra, hogy egy novellakötetbe válogattak be, s nem éppenséggel az Ev versei antológiába –osztotta meg a gondolatait velünk Bencsik Orsolya. Örültem neki, nagyon, hiszen én még elég keveset publikáltam, nem ismernek, s olyan antológiába válogattak be, ahol ott vannak a "nagy nevek" is. Tehát mindenképp megtiszteltetés.
Ami a publikálási lehetőségeket illeti: egy fiatalnak az elején mindig nehéz, mert nem ismerik a nevét. Nálunk egyébként könnyebb érvényesülni, mert ha elküldüd egy folyóiratba a szöveged, akkor nem tolják félre olvasatlanul, hanem ha jó, tényleg leközlik. Magyarországon már más a helyzet. Ott azért jobban számít az, hogy ismerik-e a neved, az arcod. Persze az is benne van a dologban, hogy Magyarországon azért jóval több pályakezdő író van, mint nálunk. És a sok átlagos kezdőből nehéz kitűnnöd, ha nem vagy nagyon tehetséges. Eddig főleg itt publikáltam (az utóbbi egy évben a Híd közölte le az írásaimat, ami számomra szintén megtiszteltetés, mert olyan szerzőkkel jelentem meg egy folyóiratban, akiket elismerek és tisztelek). Magyarországon még keveset publikáltam, ezért is jelent számomra olyan sokat az antológiában való megjelenés.
