2024. augusztus 17., szombat

Nyelvet öltünk

Egy autóbuszban a magyar nyelvről – A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendhagyó kiállítása

Érdekes látvány fogadhatta tegnap a szabadkai Népkör előtt járókat: egy neonsárga autóbusz Sajdik Ferenc karikatóráival díszítve, ki-be járó középiskolásokkal. Ez a Kazinczy-busz, vagyis a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nyelv Éve tiszteletére tavaly indított Nyelvet öltünk című mozgókiállítása, melynek első vajdasági állomása Szabadka (ma még látogatható), azután a buszba beleshetnek a topolyaiak (24-én a Népkönyvtárnál), az óbecseiek (25-én a Petőfi Sándor Általános Iskolánál), a kishegyesiek (26-án délelőtt a Művelődési Háznál), a bácsfeketehegyiek (26-án délután a Kozma Lajos Könyvtárnál), az adaiak (29-én délelőtt a színháznál), a zentaiak (29-én délután és 30-án délelőtt a Városi Könyvtárnál), a csókaiak (30-án délután az Oktatási és Művelődési Központnál) és a magyarkanizsaiak (31-én a József Attila Könyvtárnál).

Mi fogadja a látogatót? Színes pannók, képek és mozgóképek, hangzó anyagok a magyar nyelv történetéről, a nyelvújításról, a nyelvjárásokról... Láthatunk leveleket, térképeket, olvashatunk még az sms-nyelvről is. És megsúgom, hogy kihagyhatatlan a székely nyelvlecke magyaroknak.

Mintegy 20 ezer kilométer van mögöttük és 80 helyszín. Magyarországon kívül már jártak a Felvidéken és Szlovéniában. Bár már véget ért a Magyar Nyelv Éve, mivel sikerült pénzt szerezniük, így Vajdaságba is eljuthattak, és tervük Erdélyben is tenni egy körutat. Ezt már Thuróczy Gergelytől, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusától tudtam meg.

– Nyelvet öltünk. Ez nem a nyelv halálát jelenti, meg azt sem, ahogy gúnyt űzünk valamiből, hanem azt, hogy felöltjük a nyelvet. Megpróbáltunk mindenfélét bemutatni, amire ez a korlátozott négyzetméter lehetőséget ad. Van egy kis nyelvelmélet, nyelvtörténet, szó van a szlengről, a nyelvjárásokról. Meghallgatható a székely nyelvlecke magyaroknak. Ezen nagyon szoktak nevetni. Nem egy „karót nyelt” kiállítást akartunk, hanem olyat, ami közel áll a mai középiskolások világához. Acélközönség a középiskolás generáció, de természetesen más korosztályok képviselőit is szívesen látjuk.