Siflis Zoltán szabadkai filmalkotó Temetetlen holtjaink – Epilógussal című, a délvidéki magyarság 1944-es véres tragédiájával foglalkozó filmje nyerte el Esztergomban a Kárpát-medencei magyarság Együttélés elnevezésű nemzetközi dokumetumfilm-fesztiválján a diákzsűri fődíját.
• Az említett magyarországi fiatalok számára milyen üzenetet hordoz a film?
– Erre a kérdésreigazán a zsűritagok tudnának mérvadó választ adni. De az a tény, hogy három város a kaposvári, a szegedi és az esztergomi egyetemek történelem, bölcsész és teológia szakos hallgatói a sok kiválóan elkészített tényfeltáró dokumentumfilm közül éppen ezt a filmet választotta, arra enged következtetni, hogy nem csak a vajdasági magyar közösség számára meghatározó fontosságú ez a film, hanem az anyaországiak számara is. Ezt annak alapján mondom, ami értékelésként elhangzott mindkét zsűri részéről a díjkiosztást megelőzően. Jól esett hallani, hogy a téma fontossága mellett a sokoldalú megközelítést, a szerkezeti felépítését, erőteljes és katartikus dramaturgiai mechanizmusát emelték ki a film fő erényeként.
• Az 50 versenyfilm közül 10 érdemelte ki a DVD-megjelenést, köztük a Temetetlen holtjaink.
– Nagy elismerés bekerülni egy olyan DVD-én megjelenő dokumentumfilmes antológiába, amely a Kárpát-medencei magyarság valamint a XX. században a közép-kelet-európai térségben lezajlott történelmi események lényegi és hiteles megértését kívánja szolgálni. Eddigi filmes munkásságom egyik fontos eseménye. E személyes érintettség mellett ebben a kezdeményezésben azt tartom roppant fontosnak, hogy végre a legszélesebb rétegek száma is könnyen hozzáférhető lesz – ugyan egy kis töredéke csupán – annak az óriási szociográfiai, politikai, gazdasági, történelmi tárgyú magyar dokumentumfilm kincsnek, amely az elmúlt négy évtizedben jött létre és párja nincsen a szomszédos közép-európai országokban. Ez a dokumentumfilmes iskola még a hetvenes évek elején, az egypártrendszerben – szinte csak Magyarországon – alakult ki. Én a múlt század nyolcvanas éveinek közepén kezdtem el ebben a dokumentumfilmes felfogásban készíteni filmjeimet. Tájunkon ez az iskola a Topolyai Videó Alkotótábor fél évtizedes működése idején csúcsosodott ki. Sajnos a fiatal vajdasági filmesek nem igazán követnek. Kerülik a mindennapi életünket érintő szociális helyzet- és konfliktusfeltáró dokumentumfilm készítést. Jó ha évente legalább egy ilyen dokumentumfilm készül. Bizony több saját gyártású dokumentumfilmre van szükségünk, amely a vajdasági magyarság társadalmi, gazdasági és mindennapi problémáit dolgozza fel. Visszatérve a már említett és megjelentetésre szánt dokumentumfilmes antológiára, azt remélem, hogy nem csak ezen a fesztiválon kiválasztott filmek lesznek hozzáférhetők a boltokban, könyvtárakban, egyetemeken, hanem az illetékesek folytatandó példának, feladatnak tekintik a többi értékes és mellőzhetetlen dokumentumfilm megjelentetését is. A jövőt mégis a dokumentumfilmeket tartalmazó internetes portálok jelentik majd. Ez a történet is elkezdődött. Csak jelzem, hogy mi is a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben hasonló tematikus filmantológiák kiadását tervezzük. Természetesen elsősorban a vajdasági magyar szerzők filmjeinek megjelentetésére gondolok.
• Merre tart a magyar dokumentumfilm, mik a tendenciák?
– Ezt a kérdést szinte lehetetlen röviden megválaszolni, hiszen roppant gazdag, irányzatokban, szerzői módszerekben sokféle filmtermésről van szó. A magyar dokumentumfilm-művészet a hetvenes évek elején vált egyedivé. Kialakul a filmszociográfia, mint irányzat. Máig számtalan követője van, olyan alkotók, akik elszántan, bártan és igényesen készítik a maguk művészi erejű dokumentumfilm krónikáit. A dokumentumfilmnek is meg kell próbálni, hogy alkalmazkodjon a nemzetközi trendekhez,olyan szituatív dokumentumfilmet kell készíteni, amelyben a néző autentikus élethelyzetekben követheti a film hőseit és ismerheti meg a film történetét. Kiemelnék még egy fontos szempontot: az alkotó mindig a hitelességre törekedjen, hogy a film is hiteles legyen. Mert a dokumentumfilm is akkor érdekes, ha a film végén egy ember áll előttem, azaz megtalálható, megismerhető maga az ember. Sőt egyes alkotók nem a kemény tényfeltárásra, a szereplők élettényeinek feltárására helyezik a fő hangsúlyt, inkább a szereplők lélektani ábrázolását helyezik előtérbe. Amint azt a játékfilm is teszi. Ez egy új irányzat, nem könnyű vállalkozás, ha sikerül, az eredmény katartikus lehet. Azt gondolom, hogy a magyar dokumentumfilm ma is sikeresen ötvözi a jellegzetes magyar iskolát a világban kialakult egyéb trendekkel. A nemzetközi fesztiválokon elért sikerek ezt bizonyítják.
