Érkezett a minap egy meghívó, amely a budapesti Timp Kiadó egyik frissen megjelent könyvének bemutatójára invitált. A szervező ígérete szerint a nagyérdemű megismerkedhet „a XX. század elejének irodalmi kuriózumával, az albán származású Rahim Bërisha magyar nyelven először kiadott kötetével”, a Közelebb, mint amilyen távol című kalandregénnyel. A kötet és a mű bemutatására a Márai Sándor-díjas Majoros Sándor vállalkozott, ami nem is meglepő, ha tudjuk, hogy neki köszönhető a kötet létrejötte, ugyanis „elhivatottsága és merészsége tette lehetővé, hogy Bërishával magyarul is megismerkedhessünk”.
A bemutatón aztán kiderült: Rahim Bërisha ugyanúgy Majoros Sándor „szülötte”, ahogyan a Közelebb, mint amilyen távol című regény. A vajdasági származású író ugyanis nemcsak írói álnevet talált ki magának, hanem egész életrajzot is felépített Bërishának.
– Nem igazán működne a dolog, ha belemennék afféle magyarázkodásokba, hogy szükségem volt egy írói álnévre, ezért arra gondoltam, hogy eljátszok egy játékot, amelynek lényege, hogy létezett egy albán író, aki fiatalon Angliába került, ahol Rejtő Jenőt megszégyenítő kalandregényíró vált belőle – magyarázta a Magyar Szó megkeresésére Majoros. A szerzőt elsősorban arról faggattuk: mi vesz rá egy, a Vajdaságból 20 éve Magyarországra települt szerzőt, hogy egy kitalált albán szerző bőrébe bújjon:
– Az irodalom mindig játék is egy kicsit. Még akkor is, ha a téma komoly. Szolzsenyicin például mindig nagyon komoly dolgokról írt, de a nyelv szintjén, a szerkesztés szintjén biztosan játszott ő is. Bennem pedig mindig megvolt ez a fajta játékosság, ezért arra gondoltam, hogy megpróbálom kiteljesíteni, magasabb dimenzióba emelni. Feltett szándékom volt egy olyan művet létrehozni, ami nem szól másról, csak a szórakoztatásról. Mindaz, amit eddig csináltam, a szöges ellentéte ennek. Így hát nem állhattam a nyilvánosság elé azzal, hogy Majoros Sándor írt egy habkönnyű kolportázs regényt… Ezért kellett a játék Bërishával. Egyébként annak idején, az 1970-es években volt egy Rahim Bërisha nevű katonatársam, innen a név ötlete.
Az volt a célom, hogy egzotikusnak tűnjön az írói álnév, hiszen P. Howard után például egy James Smith nem lenne annyira bizarr, hogy érdeklődést keltsen fel maga iránt. Egy albán, egy kazah, egy tatár szerző talán még képes felkelteni az emberek fásult érdeklődését.
n Az írói álnév használata nem is annyira szokatlan. De az álnévhez életrajzot, mi több, fényképet alkotni…
– A fénykép a nagyapámról készült, aki volt annyira humoros ember, hogy ezt nem venné zokon. Az életrajz megalkotása pedig a játék része volt: egy albán fiatalember, aki fiatalon Angliába kerül a XX. század elején és most megjelenik magyarul egy kalandregénye, amelynek magyar vonatkozásai is vannak – ha erre nem harap rá a közönség, akkor nem tudom, mivel lehetne felkelteni az emberek érdeklődését.
Fontos, hogy „ráharapjanak” az emberek?
– Nagyon fontos. Ezt a könyvet az Isten is bestsellernek teremtette: ha ezt nem tudom eladni nagy példányszámban, hát akkor nem tudom… Egyébként rendkívül jó olvasmány, a történet szinte sodorja az olvasót. Persze, csak utazásra, kikapcsolódásra való, arra viszont nagyon.
Egy ilyen könyvet másként nem lehet népszerűsíteni; nincs olyan mondanivalója, amelyen a kritikusok szalonokban elvitatkozhatnak, nincs filozófiai alapja – csak minden más. Egy ilyen regényt csak a piac, az eladott példányszám tart életben.
A könyved kalandregény azért csak tartalmaz valamit Majoros Sándorból…
– Akármennyire is szórakoztatónak szántam, azért igényesen készült. A nyelvi pongyolaságot nem tűröm magamtól, ilyen szempontból tehát benne van a komoly Majoros… Egyelőre kivárok, hogy milyen lesz a fogadtatása, hiszen ez folytatható műfaj. Szívesen írnék újabb kalandregényt, de csak akkor, ha lesz visszhangja.
Mire számítson az olvasó, ha kezébe akad a Közelebb, mint amilyen távol?
– A történet arról szól, hogy 1934-ben, Londonban megjelenik Nikola Tesla egy elveszett találmánya, amely a GPS korai elődjének felel meg. Ezt a találmányt az angol és a német titkosszolgálat egyaránt szeretné megkaparintani. A versengésbe belekeveredik egy bizarr fogadás is, amelynek értelmében a találmány, ha működik, az angoloké lesz, ha pedig nem működik, a németeké… A találmányt a fogadás miatt végigcipelik Európán, Londontól egészen Budapestig. Az út során számos kalandot élnek meg a szereplők, hogy az eseménysor a magyar fővárosban kulmináljon sok-sok fordulatot követően… De nem lehet elmesélni; el kell olvasni!
