Lukács Sándor t nem kell bemutatni sem a színházba járóknak, sem a tévénézőknek. Kiváló magyarországi színész. Arról, hogy milyen költő, azok győződhettek meg, akik kezükbe vették öt kötetének valamelyikét vagy netán mindegyiket, illetve azok is, akik ott voltak a minap a szabadkai Városi Könyvtárban a Prima Primissima-díjas, Jászai-díjas, érdemes művész előadóestjén, ahol Az elűzött álom című kötet verseit osztotta meg a nagy számú közönséggel.
Viszont Kosztolányi-verssel kezdte és azzal is fejezte, hiszen a Kosztolányi Dezső Napok vendégeként érkezett Szabadkára. A saját művek előtt pedig hallhattunk egy-egy rövid történetet, arról, hogy mi ihlette a vers megszületését. Elmondta, Az elűzött álom című kötete az első olyan könyv, amely összegyűjtött verseit tartalmazza, és 20 új költeményt. Keresztmetszetet ad az életéről, és Lukács Sándor is úgy készült az egy órás előadóestre, hogy éppen olyan verseket válogatott, amely a gyerekkorától elvezet minket a máig. Megtudtuk, hogy gyerekkorában karnagy akart lenni, ehhez kapcsolódik a Nyitány című vers. Írt verset Kálnoky Lászlóhoz és az édesapja emlékére is. Hallhattunk arról, hogy nagybátyja sokszor kivitte a lóversenypályára, ahol élmény volt látni azt a sok fura figurát, és milyen elszomorító, hogy a lovi tönkrement, elhanyagolták a pályát. Ebből az érzésből született az Elhagyott versenypályák című költemény.
Az előadóest után a Magyar Szónak nyilatkozva a művész elmondta, sok Kosztolányi verset ismer és szeret is.
1945 után nagyon sok régi, nagy, előző rendszerbeli tanárt lefokoztak. Ezek az egyébként egyetemi tanárok eljöttek ekkor a középiskolákba tanítani. Mi tehát kifogtuk ezeket a tanáregyéniségeket, akik fantasztikusan tanítottak. Pápai Sándor, dr. Hajdók János...Kosztolányiról is részletesebben tanultunk, élményszerűen. Többek kaptunk annál, mint, ami a hivatalos tankönyvekben volt. Még egy Kosztolányihoz kapcsolódó élmény: a fiammal, aki 6 éves volt, a Kongresszusi Központban együtt szavaltuk részleteket egymásnak válaszolgatva A szegény kisgyermek panaszaiból – mondta Lukács Sándor, aki szívügyének tekinti a verssel való foglalkozást, a vers népszerűsítését. Kérdésünkre válaszolva, miszerint hogyan lehet a mai világban a verset népszerűsíteni, elmondta, nagy a szülői felelősség:
– Két alappillér van. Az egyik a család, a szülők hozzáállása az irodalomhoz, így a költészethez is, és egyáltalán az olvasás megkedveltetéséhez, a másik alappillér pedig az iskola. Ezen alapszik minden. A mai információdömpingben naná, hogy minden más elköti a figyelmet. Nagyon nehéz eligazodni. Ehhez bölcsesség kell, tudni kell válogatni, értékrendet kell teremteni, értékrendet kell mutatni egy fiatalnak.
Az estet úgy kezdte, hogy szeretné, ha lélekben, gondolatokban találkozna a közönséggel, és mint mondta, úgy érzi, ez meg is történt.
– Élmény volt ez az óra. Éreztem azt, hogy kapok vissza valamit. Figyelmet. Inspirált a közönség. Ez nagy dolog. Ezért van értelme csinálni az előadóművészetet.
