2024. július 17., szerda

Reformokra várva

Muhi Béla a tankönyvpótló kiadványokat több alkalommal felkínálta az állami tankönyvkiadónak – Késik a kis példányszámú tankönyvek kiadásának finanszírozására vonatkozó pályázat megjelenteté

A kilencvenes évek elején véghezvitt oktatási reformot követően az állami tankönyvkiadó intézet évekig nem adott ki megfelelő magyar nyelvű tankönyveket a középiskolások számára. A helyzet orvoslására dr. Ribár Béla akadémikus és Muhi Béla gimnáziumi tanár vállalkoztak, akik 1993-tól kezdve a Soros Alapítvány segítségével tankönyvpótló kiadványokat jelentettek meg Ismeretterjesztő füzetek címmel. Húsz év telt el azóta, de a tankönyvpótló kiadványokra ma is égető szükség van, mert nincs minden szaktantárgyhoz megfelelő, magyar nyelvű tankönyv.

Muhi Béla, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének keretében működő Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács elnöke elmondta, elsősorban a szakközépiskolák számára készítenek kiadványokat mind a mai napig, hiszen nagyon sok tantárgyból még mindig nem létezik hivatalos, akkreditált magyar nyelvű tankönyv.

– Nekünk civil szervezetként nincs se pénzünk, se apparátusunk, amely lehetővé tenné, hogy ezeket a kiadványokat hivatalos tankönyvekként is elismertessük. Az évek során azonban kialakítottunk egy szerzőgárdát olyan középiskolai és egyetemi tanárokból, szakemberekből, akik mind a szakterminológia, mind a módszertan jó ismerői. Csak egy profi kiadó hiányzik, amely végig tudná vezetni a kéziratainkat a bonyolult akkreditációs folyamaton – mondja Muhi.

A tankönyvpótló kiadványok rendszertelenül jelennek meg, attól függően, van-e rájuk támogatás. Az utóbbi években kizárólag magyarországi támogatásból tartották fenn ezt a hiánypótló tevékenységet, de az idén még nem érkeztek meg az összegek, csak ígéretek vannak.

– Mi ezeket a kiadványokat ingyen osztogatjuk pedagógus-továbbképzéseken, sőt elektronikus formában is elküldjük annak, aki igényt tart rá. De mindez csak szükségmegoldás. A kiadványok kéziratait én több alkalommal, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül felkínáltam az állami tankönyvkiadónknak, Laki Boglárkával, a kiadó magyar nyelvű kiadványainak szerkesztőjével is beszéltem, visszajelzést azonban nem kaptam az intézet részéről. Egy-két szerb magánkiadó viszont már érdeklődött a kiadványaink iránt, de egyelőre nem akartunk ebbe az irányba elindulni – mondja Muhi.

Laki Boglárka, az újvidéki Tankönyvkiadó Intézet magyar nyelvű kiadványainak szerkesztője elmondta: a minisztérium tervbe vette a középiskolai oktatás megreformálását, így az új programok megjelenésére várnak, hogy azok igényeinek megfelelően készíthessék el a tankönyveket. A tankönyvpótló füzetek esetleges átvételével és akkreditálásával kapcsolatban azonban a kiadó tartományi részlegének igazgatójához utalt bennünket.

Romanca Jovanović, a Tankönyvkiadó Intézet újvidéki részlegének vezetője – aki alig fél éve tölti be ezt a pozíciót – nem tudott arról, hogy a korábbiakban kiadásra kínálták az intézetnek a tankönyvpótló könyveket, illetve kéziratokat. Mint mondta, elvileg nincs akadálya annak, hogy bárki kéziratot adjon át az intézetnek, de jelen pillanatban – egyfelől a küszöbön álló reformok, másfelől a pénzhiány miatt – nem ígérheti meg senkinek, hogy a közeljövőben a kéziratából tankönyv lesz.

– A tankönyvkiadó önellátó intézmény, abból a pénzből gazdálkodunk, ami az eladásból befolyik. A kis példányszámú tankönyvek kiadására – és ilyennek számít az összes, kisebbség nyelvén megjelenő kiadvány – viszont egy állami alapból kellene pénzt kapnunk. Annak ellenére, hogy a törvény értelmében a minisztériumnak még december végén ki kellett volna írnia a pályázatot a szóban forgó alap eszközeire, a pályázat mindmáig nem jelent meg. Mi pedig nem bocsátkozhatunk bele olyan kalandokba, amelyek biztos vesztésre vannak ítélve. Hiszen az ilyen kis példányszámú tankönyvek előállítási költségei a lehetséges eladási ár ötszörösére rúgnak – nyilatkozta az igazgatónő a Magyar Szónak.

A tankönyvkiadó egyébként a bejelentett középiskolai reformok miatt már két éve nem adott ki egyetlen új középiskolai tankönyvet sem. Az általános iskolai reformokból okulva, el szeretnék kerülni azt a helyzetet, amikor raktáron álló kiadványok százezreit kell kidobni, majd újakat kell íratni, szakvéleményeztetni, akkreditáltatni és nyomtatni, mondja Jovanović.